Summey család kalandjai

Ennyi

2010-12-02T15:01:00.000-07:00

Kedves Olvasók, akik már biztosan erre sem jártok, el kell mondjam, hogy bár megpróbáltam újra és újra, valahogy a blogolás az életünknek ebben a szakaszában nem fér bele az időnkbe :-(.
Mindig is nagyon jó ötletnek tartottam a blogolást, de egyszerűen erre most nincs kapacitásom. Isten áldjon mindenkit.

Emailben továbbra is elérhető vagyok: gabisummey @ gmail pont com

Alvásos változásaink

2010-09-22T21:05:00.005-06:00

Nathan úgy tűnik, hogy lassan beáll az egyszeralvók csoportjába. Azt gondolja, hogy már olyan nagyfiú, hogy neki egy alvás elég ebéd után. Mint tudjuk azért ez az átállás nem megy ám olyan egyszerűen. Főleg, hogy az ember próbálja összehangolni az egyik gyerek alvásidejét a másikévál, hogy azért legyen egy óra NYUGALOM a házban...

Valahogy egyszerre gondolták a srácok, hogy változtatnak az alvási szokásaikon, ugyanis ugyabben az időben, Noah is azt gondolta, hogy itt az idő egy kis változásra, igy Ő pedig azon munkálkodik, hogy talán már ne is aludjon délután.

Ez kb úgy néz ki, hogy délelőtt Nathan elég jól birja egy bizonyos pontig amikor is már túl késő lenne letenni aludni, lévén majdnem ebédidő van igy már csak egy kicsit kell várnia amig mehet aludni. Aztán valahogy -nem egyszerűen- átvészeljük az ebédig tartó időt, miközben Noah-val próbálunk "tanulgatni" és aztán én meg próbálok ebédet csinálni - a napokban nem sok sikerrel. Persze nem azt mondom, hogy nem főzök, csak éppen takarékon vagyok. Csak a mit nagyon muszáj.

A napokban még a TV nézési elveimet is a kukába kellett dobni ebédidő előtt, mert Nathan annyira de ANNYIRA nyügös volt már, hogy egyszerűen nem tudtam a konyhába menni főzni, az óra meg ketyegett...az ebédidő meg jött rohamosan. Na igen, néha fel kell adni az elveket. :-(

Bekapcsoltam nekik a TV-t és megnézhettek egy pontosan 28 perces mesét. Hehe. Én meg tök nyugalomban csinálhattam az ebédet.

Aztán itt van Noah. Az én drága kis tanulóm :-)

Ő meg van, hogy 3-4 napig nem alszik már délután. Eddig ez úgy történt, hogy bár tudtam, hogy talán nem fog elaludni, mégis betartjuk a mi kis ebéd utáni rutinunkat. Miután letettem Nathan-t aludni, Noah-val olvasunk egy pár mesét attól függően, hogy hány óra van, hogy mennyire van időnk. Általában 2-3-at. Aztán fogmosás, pisilés, és Ő is bemegy a szobába. Aztán igen, mostanában van olyan, hogy csak pihenget, ott fekszik, beszélget a kismacijával stb., de viszont néha volt olyan, hogy egy kicsit túlságosan is belelendült a beszélgetésbe és felébresztette az öcsikéjét ezért úgy döntöttem, hogy a mi szobánkba is lepihenhet. Viszünk be neki olyan játékokat amivel csöndben lehet játszani, könyveket is amiket lapozgathat stb. és megvan mondva neki , hogy amikor az óra ezt és ezt mutatja, akkor kijöhet. De addig pihennie kell, csöndben lennie, alhat is ha akar stb. Ma arra mentem be, hogy egyszer csak csöndbe lett és elaludt :-) Úgyhogy még nem teljesen adja föl azt a délutáni alvást, de azért afelé megyegetünk.

Lényeg a lényeg, egy kicsit még szokom ezt az új helyzetet, de főleg a picinek a délelőtti nyüglődését, kicsit kivagyok, de tudom, ebbe is majd beleszokunk :-)

B betű, , vagyis bee (méhecske)

2010-09-10T16:07:00.001-06:00

A múlt héten a B betűvel ismerkedtünk. Aztán közben rájöttem - mivel én is útközben tanulok, hogy általában azokkal a betűkkel kezdik az ABC-t aminek az irása egyszerűbb, mint pl. N, Z stb. és azután jönnek a pocakos B betűk, meg a C-k meg ilyenek. Na de mivel én már a C-vel készültem erre a hétre, mi a C-vel fogjuk folytatni.(Hát igen, ebből is látszik , hogy eléggé kezdő otthonoktató vagyok, hehe.)

Végülis nem mintha ez alatt az egy hét alatt most hirtelen megtanulná Noah hogyan is kell irni ezeket a betűket. Ez inkább egy amolyan ismerkedős év a betűkkel. Szóval maradunk most ebben a sorrendben, de aztán lehet, hogy majd változik, mert találtam egy jó kis tanmenetet a neten és ott nem sorban csinálták és még nem mindegyik betű van meg. Nnna, szóval a múlt héten a B betűvel volt soron:

Beleirkáltuk a bab rengetegbe a B betűket ismét, ezt Noah nagyon csipi. Csak úgy az asztalon is szoktuk az ujjunkkal rajzolni a betűket ezután, csak úgy, hogy kicsit érezze, hogyan is kerekedik a B betű pocakja. Édes ahogy nem érti, hogy mit hova húzunk, dehát egyszer majd megérti :-) Addig is gyakorlunk, gyakorlunk.

Természetesen irkáltunk egy pár pici b betűt is.

Ezután elővettük a B betűs papirkáinkat és Noah kiszinezte a méhecskét és megpróbáltuk átirni a B betűket a méhecske alatt. (Annak aki nem beszél angolul, a méhecske az bee angolul, ezért van itt ezen a papiron ez az édes kis méh.) Amúgy az az program ami alapján megyünk most per pillanat itt ahogy az igeversben is látható, hogy mindig egy állathoz kapcsolja a heti betűleckét és ezt összepárositja valamivel a Bibliából. Itt az Efezusi levél 2:10 van a papiron ami igy szól:

"Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészitett Isten, hogy azok szerint éljünk."

Az angolban ez az "Ő alkotása vagyunk" még jobban kijön, mert ott azt a szót használja, hogy az "Ő mesterműve vagyunk".

Aztán fogta ezt a méhecskét és jó sok dolgot megnézhettünk vele kapcsolatban, pl arról beszéltünk, hogy mi is az a mestermű, hogyan dolgoznak a méhek. Még azt az érdekességet is megosztotta, hogy kinek mi a szerepe egy kaptár életében. Hogy vannak méhek, akik őrzik a kaptárt, meg vannak a kisméhek akik "otthon" maradnak és rendben tartják a kaptárt, vannak olyan méhek amelyek kifejezetten arra születnek, hogy megtermékenyitsék a királynőt, aztán van olyan érdkesség is, hogy a méhek a szárnyukkal csapkodnak jó gyorsan amikor túl meleg van a kaptárban, meg ilyesmik. Igy átbeszéljük azt, hogy a méhecskék mennyire be vannak programozva azokra a dolgokra amit csinálnak és hogy Ők nem gondolkodnak, csak elvégzik amire teremtettek. Ebből adódóan pedig oda kanyarodik a téma, hogy mi Isten mesterműve vagyunk, és nekünk pedig az a célunk - ahogy az igevers is mutatja -, hogy azokat a jó cselekedeteket végezzük, amiket Isten már jó előre elkészitett nekünk. Ugyanakkor ellentétben a méhekkel, nekünk "akarni" kell ezt, mert Isten minket úgy teremtett, hogy dönteni és választani tudjunk.

Csináltunk ilyen méhecskét is.

Rajzolgattunk a nagy B betűbe is:

Festékkel ujjlenyomatokat is csináltunk bele. Felhivnám a figyelmet a remek méhecskékre a B betű hasában.

Találtam ezt a szuper kis lapot is, ahol bár a B betűs szavakat kellene bekarikázni, mi természetesen még nem tartunk ott, igy a B betűket próbálta Noah megtalálni és bekarikázni.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, de jövök még mással is majd, mert nem mindig csak betűket tanulunk ám. Az túlságosan uncsi lenne.

Palócleves

2010-09-03T14:46:00.001-06:00

Hozzávalók:

- kb. 40 dkb disznóhusi, de lehet pulykából vagy bármilyen más húsból is késziteni

- 1 kisebb hagyma apróra vágva

- 3 gerezd fokhagyma szintén apróra vágva

- 1 nagy répa (vagy több picurka :-) nem túl kicsi darabokra vágva

- 1 fehérrépa szintén nem túl kicsi darabokra vágva

- 1 konzerv zöldbab

- 1 liter húsleves, vagy viz+húsleveskocka

- 2 nagy evőkanál tejföl (én kicsit többet tettem bele)

-só, bors, pirospaprika, őrölt kömény, babérlevél

Hagymát kis olajban megpiritottam. Beletettem a kockára vágott husi-musit, fehéredésig kevergettem, megsóztam, borsoztam, köményt beletettem, majd pirospaprika és a fokhagyma is belekerült. Felengedtem annyi vizzel, hogy éppen ellepje. Lefedve kb. 20 percig pároltam.

Ezután beletettem a babérleveleket, zöldséget, répát (ezek mind-mind a kertecskémből származnak), majd addig főztem mig minden szép puha nem lett. Ja igen, és ez a recept nem irt krumplit , de én azt is tettem bele. Kettőt egészen pontosan. Szép kis kockákra szeletelve.

Mikor minden puha lett, belekevertem a tejfölt, és felengedtem azzal a bizonyos 1 liternyi húslevessel. Felforraltam, hozzáadtam a zöldbabot, még egy kis vegetát rászórtam és még kb. 10 percig rotyogtattam.

És ime ez lett belőle. Nem is tudom mikor ettem palóclevest utóljára , de a napokban rábukkantam erre a receptre és gondoltam kipróbálom. Nagyon fincsi lett még Noah is evett belőle. Az pedig nagy szó. Tegnap csináltam (én vacsira természetesen ezt ettem) és ma ebédre ettük a rizs meg a husi előtt és Noah meg a picurka is úgy nyelték, hogy csak na. Persze az is lehet, hogy csak nagyon éhesek voltak. :-)
Nekem ma még jobban izlett mint tegnap.

Egy kis séta

2010-08-31T21:33:00.001-06:00

Itt van jó pár fénykép egy sétánkról. A képek itt készültek a házunk tájékán. Sokszor járunk erre sétálni, mert sok a fa errefelé, van egy jó kis ösvény ahol lehet biciklizni, meg sétálni, és ami összekapcsolódik a játszótérrel. Mindig először teszünk egy jó nagy sétát mielőtt a játszótérre mennénk, mivel a játszótér csak itt van az út másik oldalán, én meg vágyom egy kis sétára mindig.

"A" betű és a PIROS szin

2010-08-27T21:50:00.000-06:00

Bevezetésképpen annyit, hogy ezeket az otthonoktatós bejegyzéseket főleg anyukámnak teszem fel, mert szeretném megosztani vele, hogy mi is az amit csinálunk és hogyan is néz ki ez az egész otthontanulósdi. Mivel a hétvégi skype-os beszélgetéseink alatt nincs idő és lehetőség mindenre kitérni, ezért is gondoltam arra, hogy belecsapok a blogolásba újra.

Természetesen mindenkit szeretettel látok ezeknél a bejegyzéseknél, irjatok nyugodtan, adjatok tanácsot, kérdezzetek, osszátok meg a tapasztalataitokat. Mivel ez az év az én első próbálkozásom, nagyon amatőr vagyok, de az itteniek azt mondják, nem számit, igy kezdi mindenki :-) De azért ha eszedbe jut, imáidban gondolj ránk, hogy azért annyira ne baltázzam el :-)

Úgyhogy, hajrá otthonoktatás. Gyertek velem erre a kalandra!

Mielőtt belevágnék az A betű kellős közepébe, azt el kell mondjam, hogy hogyan is áll Noah a betűkkel. Az angol ABC-t fújja, ezt egy kis dalocskának köszönheti az egyik meséből amit régebben ~~agyba-főbe~~ néha nézett, plusz van egy játék laptop-ja amit kb. két éve kapott az anyósoméktól és az kifejezetten a betűket "tanitja". Szóval az angol ABC-je jól meg lett alapozva innen-onnan. Na meg persze az angol ABC az ő kis 26 betűjével talán nem is olyan nagy falat. De azt hiszem innen már könnyebb lesz becsippenteni a magyar Á,É meg ilyen hasonló turpisságokat.

A terv az, hogy az angol és a magyar ABC-t is tudja majd egyszer, bár tudom, hogy a magyarral azért egy kicsit több munka lesz. De persze mi is megtanultuk valahogy nem igaz?

Igy kezdtük hát:

Elővettünk egy kis babot és abba próbálgattuk az ujjunkkal beirni a nagy és a kis A betűt.

Máris egy kis kitérő. Biztosan érdekel valakit aki ezt olvassa, hogy milyen nyelven "tanitom" Noah-t az A betűre. Ez sokáig nagy dilemma volt nekem mielőtt belekezdtünk ebbe, mert én mindenképpen meg akarom tartani a magyar nyelvet kiscsaládunkban, igy nagyon tartottam attól, hogy hogyan is fog ez kinézni ahogy elkezdjük a tanulást. Sok emberrel beszélgettem erről aki otthon oktat és egy nagyon bölcs anyuka (aki 25 éve otthonoktat és 8 gyereke van) azt mondta, hogy annak ellenére, hogy magyarul szeretnék Noah-val beszélni, itt élünk Amerikában és ha minden igaz, hogy itt is fogunk...de ha nem is, feltételezzük, hogy igen, akkor Noah-nak itt kell ebben a nyelvben és társadalomban megállni a helyét és ezeknek a normáknak megfelelően kell tanitanom. Ez a tanács annyit segitett megmondom őszintén, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom amiért angolul kell tanitom. Tanitás közben természetesen magyarul beszélünk, de pl megkérdezem, hogy ez milyen betű angolul, és megkérdezem magyarul is. Szóval duplán megy a dolog. Mikor a gyülibe megyünk és ott van a gyerekeknél, ott is tanulnak, plusz ha valaki megkérdezi tőle, hogy héj te kisfiú ez milyen betű, az én felelősségem, hogy angolul válaszoljon egy angol kérdésre. Nemde?

Ez a dilemmám talán ebben az évben nem is fog még annyira kijönni, talán csak a későbbi tanévek során. Talán amikor már tud majd olvasni. Vagy nem is tudom mikor pontosan. De jönni fog.

Majd folyamatosan beszámolok erről, mert ez egy nagyon nagy dilemma nálam.

Visszatérve az A betűhöz.

Rajzolgattunk pici a betűt is jó párszor.

Próbálkoztunk átirni a kipontozott A betűk vonalkáit.

Végigmentűnk a házon és próbáltunk olyan tárgyakat találni amik a betűvel kezdődnek. Na most már itt megállt a tudomány, mivel az agyamba automatikusan magyarul jönnek az a betűs szavak, igy a legtöbbet magyarul mondtuk.

Nagyon vicces volt mikor G hazajött és Noah beszámolt neki az A betűs kalandunkról, elmondta neki, hogy találtunk A betűs tárgyakat. Erre G megkérdezte, hogy miket talált. Ő meg elkezdte mondani neki angolul, hogy door (ajtó), window (ablak), table (asztal). Hát angolul ezeknek az A betűhöz nem sok közük van :-)

Ezután nekiálltunk piros A betűket gyártani. (Hát ez most itt éppen zöld, hoppá:-), a pirosról nincs képem.)

Aztán, hogy egy kis számolást is belevegyitsünk, megszámoltuk a nagy és a kis a betűket. Ezeket magyarul és angolul is megszámoltuk.

Noah kiszinezte a cseresznyét az almát és a tűzoltóautót. Megkerestük a papiron az a betűket és bekarikáztuk őket.

Közben még a hét napjára is kitértünk, igy azokról is próbálunk minden nap beszélni és arról is, hogy milyen nap volt tegnap és milyen lesz holnap.

itthon maradtunk

2010-08-25T21:53:00.002-06:00

Szerdán járunk délelőttönként egy bibliaórára a gyülibe, de ma itthon kellett maradnunk, mert Noah még mindig elég csúnyán köhög, persze sokkal jobban néz ki az egész gyerek, de azért nem akarunk senkit megfertőzni , igy inkább élveztük a délelőttünket itthon. Főleg én, ugyanis ilyenkor mindig előre főzök, vagy maradékot eszünk, mert általában pont ebédidőre érünk haza. Igy ma délelőtt nem kellett főznöm, ami nagyon jó volt, mert kicsit tudtunk az "egyik szobából alakitsunk irodát" elnevezésű projecten dolgozni. (A gyerkőcöket ugyanis egy szobába tettük, mostmár lassan két hete, de majd erről inkább egy külön bejegyzésben.)

Azt viszont sajnáltam, hogy lemaradtam a bibliaóráról, mert egy nagyon szuper könyves-videós anyagon megyünk át. Beth Moore-nak a Living Beyond Yourself c. anyagán megyünk át, ami a Lélek gyümölcsét vesézi ki, szó szerint. Nagyon szuper könyv és a videók is nagyon jók. Akármikor valami szuper könyvet olvasok magyarul, vagy egy bibliaóra anyaga kapcsán mindig arra gondolok hogy milyen jó is lenne, hogyha magyarra is lennének forditva ilyen szuper dolgok. Tudom, hogy már nagyon sok könyv le lett forditva és tudom, hogy még ennél is több lesz, úgyhogy na, ez csak egy kis gondolat...

"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelidség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény." Gal. 5:22

Chicken wrap-nak hivjuk errefelé

2010-08-24T21:28:00.000-06:00

Natúron megsütöttem egy pár csirkemellet, grill fűszerrel na meg egy kis sóval meghintve állni hagytam előtte egy kicsikét. Aztán felvágtam ilyen pici darabkákra.

Utána fogtam a tortilla lapocsokákat, és mindkét oldalukon jól megpiritottam őket egy serpenyőben. A serpenyőbe tehetsz egy kis vajat, vagy kend meg a tortillákat vajjal, vagy ahogy én is csináltam , fújhatsz egy kis olajat a serpenyőbe. Úgy tudom már otthon is lehet kapni ilyen "fújható" vajat meg olajat. Ha nem akkor maradjunk a vajjal megkenős változatnál. Totál mindegy.

Ezután fóliára tettem őket és egyszerűen csak a közepébe tettem a husit, meg mindenféle dolgot ami szem szájnak ingere. Én tettem bele friss uborkát és paradicsomot a kertemből, nincs is annál finomabb mint a friss paradicsom. Aztán tettem rá reszelt sajtot. Tehetsz bele akár tejfölt vagy amit szeretsz, hogy ne legyen annyira száraz. Amit a fényképen látsz ez nálunk az én változatom, ugyanis G nem szereti a zöldségeket, úgyhogy ő csak simán husit meg sajtot kapott bele.

Ezután persze ne felejtsd el az egészet betekerni a fóliába, igy jól melegen tarthatod amig kész a ház népe az ebédre.

Ez csak egy nagyon egyszerű ebéd volt mára, mivel délelőtt orvoshoz vittem kispicurt, és megkapta a 15.havi szurikáit. Pontosan hármat. Igy volt vagy 11 mire hazaértünk, aztán meg talán 11.30 is lehetett mire a konyhába jutottam. Igyhát ezt ettük.

ÁTALAKITÁS ALATT

2010-08-24T14:04:00.002-06:00

Mivel az elmúlt hetekben ihletet kaptam, hogy mégiscsak fel kellene élesztenem az én online naplócskámat, arra jutottam, hogy újult erővel és új külsővel fogok neki állni. A tervem az, hogy egy héten majd többször is jelentkezem és próbálok majd kicsit részletesebb betekintést adni a mindennapjainkba, hiszen vétek lenne nem leirni mi minden történik velünk. Főleg, hogy elkezdünk egy "otthonoktatásos-próbás-majd meglátjuk hogy megy" cimű itthontanulást Noah-val, na meg arra is gondoltam, hogy mivel én rettenetesen szeretek főzni (és enni is, ühüm), fel kellene tennem ide néhány receptet, meg kertbejegyezést (bár az mostmár lehet, hogy csak jövőre lesz, lévén szeptemben itt csücsül a nyakunkon) , na meg az örökös témát, azt, hogy mivel is töltjük napjainkat, és hogyan alakulnak, fejlődnek a csemetécskéink.
Szóval még egy kis kitartást és újult erővel jelentkezem. Az a terv, hogy még a héten belecsapok.

Kis csibész

2010-03-24T18:13:00.002-06:00

Ezt a fényképet muszáj volt feltennem ide és lejegyezni az utókornak mekkora csibésszel állunk szemben. Hihetetlen sokat fejlődött a két héttel ezelőtti első felállása óta. Azóta már mindenhol feláll, mindenbe belekapaszkodik, nem számit, hogy éppen az ágy, a könyvespolc, az ajtó, vagy bármi más egyéb áll előtte. Most éppen abban a stádiumban van, hogy a felállásból még nem jött rá, hogyan is kell visszahuppanni a popsira, úgyhogy mikor az megtörténik, akkor nagy-nagy dráma következik. Ha pedig nem történik meg akkor azért, hogy valaki jöjjön már és segitsen leülni neki :-)
Rettentően szeret olyan dolgokat megfogni amit most tanulunk, hogy nem szabad. Pl kitalálta, hogyan lehet csavarni a rádió hangositó gombocskáját, igy hihetetlenül meglepődik mikor egyik pillanatról a másikra hirtelen elkezd ORDITANI a rádió.
Megérkezett a 7. fogacska is eléggé váratlanul. Lehet, hogy ez rejtőzött a két heti nem alvásnak és éjszakai sirások hátterében??? Két éjszakája kb kezd visszaállni minden az megszokott kerékvágásba, és lehet, hogy valóban azért mert kibújt az új fogacska.

Huhh

2010-03-21T21:00:00.000-06:00

Úgy tűnik egyre rosszabb vagyok blogolás terén. Azt hiszem az a sok Facebook-olás meg kuponozás mellett már alig marad időm erre. Talán lehet, hogy inkább ide kellene többet jönnöm mint az FB-re.

Pár kép:

Noah nagyon szeret bemászni picurka ágyába amikor felébrednek. Mióta ez a kép készült ez viszont megváltozott, ugyanis Nate mivel már fel tud állni igy a kiságyat lejjebb tettük, mostmár igy a Noah nem tud csak úgy magától bemenni az ágyikóba, úgyhogy ezek az idilli reggeli együttlétek a mi ágyunkban történnek.

Ez még egy rosszidős kép.

Picurka meg nagyon szeret a Noah ágyára felmászni. Van , hogy úgy jön ki a lépés, hogy együtt keltjük Noah-t a délutáni alvásból. Itt még Noah félelámban nyöszörög.

Na de picurka annnnnyira szeret ott fent csücsülni a bátyja ágyikóján....

Cukipofáim.

Az első alkalom, hogy felállt!! Szerencsére a fényképező éppen a közelben volt :-)

2010-01-09T16:12:00.004-07:00

Ezt gyorsan le kell irnom mielőtt elillan a hatás és véletlenül a Chuck E. Cheese's-ben akarom egy nap a gyerekeim szülinapi buliját tartani. Valaki emlékeztessen majd , hogy NE.
Gondolom mindenki kitalálta, hogy ma egy szülinapi buliban voltunk, egy barátnőm gyerekeinek volt a szülinapja. Ez a hely egy őrület. Komolyan mondom. Szuper volt, Noah nagyon jól érezte magát, jó nagyot játszott. DE. A saját hangomat nem hallottam egész végig, olyan hangzavar volt, plusz olyan sokan voltak, hogy az valami nevetséges. Néha rámjön a hányinger az ilyen nagyon amerikai cuccoktól. Még nekem is túl sok volt az a sok hatás ami ért, a sok gyerek, a hangzavar, a zene, hát akkor még egy gyereknek.
Azt hiszem ez a hely sokkal idősebb gyerekeknek való, nem 3-4-5-6 éveseknek. Szegény Nate babám annyira felvolt spannolva, hogy természetesen nem aludt délelőtt. Annyi látni és hallanivaló volt, hogy csak kapkodta a kis fejét és nézelődött. Hál' Istennek nagyon jó gyerek volt, egy hangját nem lehetett hallani, sőt még kézről kézre is járt, igy én eltudtam menni Noahval játszani. Fél 2 volt mire kikecmeregtünk , aztán nem aludt ám el az autóban sem hazafelé, pedig lett volna vagy fél órája rá, csak itthon alukált el az ágyában. Már több mint két órája húzza.

Kiskarácsony, Nagykarácsony

2009-12-28T15:59:00.009-07:00

Boldog Karácsonyt igy utólag is mindenkinek. Az idén itthon maradtunk és ez volt az első itthoni karácsonyunk a gyerkőcökkel. Mondhatom elég jól telt bár stresszmentesnek nem titulálnám, de ez csak a mindennapos stressz volt, nem több.

Amerikai módra 25.-én reggel bontottunk ajándékokat és örvendeztünk, hogy Noah még abszolút nem érti, hogy már hajnalok hajnalán ki "kellene" rohannia és bontani az ajándékokat. Igy szépen komótosan ébredeztünk, reggeliztünk, aztán ajándékot bontottunk. Noah élvezte nagyon, és mi meg próbáltunk nem túlzásba esni ajándékozás terén. Estére vacsit főztem, és vacsi után ettünk a tortából amit Jézus szülinapjára csináltam , közben pedig elolvastuk Jézus születését a Bibliában. Egy jó nap volt.

Másnap pedig meglepetésből beállitottak anyósomék és most is éppen itt ülünk a nappaliban. Hát mondhatom elég nagy meglepetés volt, de örültem, hogy hiányoztunk nekik annyira, hogy ilyen cselszövést tervezzenek.

Most pedig jöjjön pár kép:

Kupontakaritás

Nate segit a pelenkákat eltenni.

Téli séta.

Noah az új fényképezőgépével.

Boldog Szülinapot Jézus! Köszönjük, hogy megszülettél!

HHMMMM de finom.

Unokatesók.

Mama, Papa és az óriás.

Tesók.

Néhány nem túl régi fotó

2009-12-22T17:00:00.002-07:00

Próbáljuk Újra!!!

2009-12-19T11:42:00.007-07:00

Azt hiszem elérkezett az idő, hogy visszatérjek a blogom irásához. Legalábbis megpróbálom. Nem valószinű, hogy túl sűrűn fogok tudni irni, de megpróbálok nem várni 5 hónapot a következő bejegyzésig.

Igy vagyunk hát:

Az élet két gyerekkel nem egyszerű. Eggyel sem volt az, de az más miatt. Azt hiszem ez a két gyerekre való növekedés a legnehezebb eddig. Minden több gyerekes anyuka akivel beszéltem azt mondta, hogy nekik is az egyről a kettőre volt a legnehezebb és a legnagyobb kihivás. Azt hiszem ebben csatlakozom hozzájuk. Bár Nate többnyire jókedvű baba és mondjuk úgy nem olyan nehéz baba mint Noah volt, azért mégiscsak figyelmet és törődést igényel. Noah még mindig sokat nyafog és bár elég jól viseli a kistesót, ő is sok figyelmet és odafigyelést igényel. Na most igy a kettő együtt nem könnyű. Azt hiszem ha az egész napomat csak nekik szentelném, akkor nem érezném úgy, hogy széthullik az agyam, de persze minden másnak is meg kell lennie. Ebédnek, takaritásnak, mosásnak és még millió más dolognak. Inkább pontositok úgy, hogy nem is tudnék egész nap ott ülni és csak velük játszani stb., mert akkor abba hullana szét az agyam. Mindig valamilyen "csinálhatnékom" van, úgyhogy talán inkább arra kellene gyúrnom, hogy több figyelmet szenteljek nekik és ne a mosogatásnak. Hm. Egyszerűbb mondani mint megtenni. Na de azért szép az élet és élvezzük a két gyerkőcöt!! Csak éppen blogolni nincs túl sok időm, hehe.

Noah:
Ő közben 3 éves és 8 hónapos lett, vagyis röpke 4 hónap múlva lesz egy 4 évesünk a családban. Imádja a daddy-t és mindent ami vele kapcsolatos. Nagyon szeret vele játszani és alig várja minden nap, hogy hazaérjen a munkából. Igazán nagy áldás, hogy G kb. 10 percre dolgozik innen, igy minden nap hazajön ebédelni. Ez nagyon szuper.
Noah még mindig az érzékeny a családban, de az érzékenységében áldásnak mondható, hogy nagyon figyelmes mások felé, és odafigyel másokra. Nagyon figyelmes Nate-tel is , megkeresi a cumiját, odaadja neki, betakarja, ráadásul még a kedvenc paplanját is megosztja vele néha-néha.
Igazán megbántódik mikor valaki elveszi a játékát, úgy igazán , mintha az egész kis lelke összetörne egy pillanatra. Kiakad kis dolgokon, ha valami nem úgy működik ahogy ő szeretné, vagy nem abban a pillanatban amikor ő szeretné. Azt hiszem ebben rám ütött. A különbség annyi, hogy én ennyi idős fejjel már nagyjából megtanultam, hogy ne kezdjek el üvölteni ha valami nem úgy történik ahogy én szeretném...nem mindig sikerül, hehe. Szóval ő az alig 3,5 éves kis eszével ezt még nem tanulta meg. Lehet, hogyha majd ő is harmincon túl lesz addigra kitökéletesiti ezt a képességét.
Nagyon szereti a betűket, a számokat. Ha lát egy szót valahol, akár a csokipapiron, egyből betűzi, egyenlőre viszont angolul. Szoktunk magyarul is betűzni, de látom, hogy ez eléggé igénybe veszi a kis agyát ami nem baj, úgyhogy dolgozunk rajta.
Mindkét nyelven elég jól hablagyol, általában hogyha elmond valamit G-nek angolul akkor odafordul hozzám is és elmondja nekem magyarul. Vagy forditva. Néha még segitenem kell neki, hogyha valamelyik szó nem jut eszébe angolul vagy magyarul de összességében elmondhatom, hogy mindkettő elég jól megy neki.
Mindenképpen az a tervem, hogy ő és Nate majd magyarul beszéljenek egymással. Most még néha rá kell szólnom, hogy magyarul beszéljen hozzá. Egyébként igazán nagy áldás, hogy nem ellenkezik soha amikor megkérem, hogy most ne angolul hanem magyarul beszéljen.
Játszani viszont az esetek 90%-ában angolul játszik. Tehát amikor a Micky egér beszél a Thomas-sal akkor ők angolul beszélgetnek.

Egy másik jeles esemény vele kapcsolatban, hogy már néhány hónapja nincs pelenkája. Persze mondhatod, hogy 3,5 évesen ez nem nagy esemény, de nekem akkor is az. Sose érdekel nagyon , hogy mit mondanak mások, igy ebben is követtem a magam kis megérzéseit. Mikor Nate megszületett májusban, Noah még totál nem volt kész a szobatisztaságra, plusz nem is akartam akkor csinálni, aztán meg otthon voltunk két hónapig, úgyhogy miután hazajöttünk éreztem, hogy itt az idő. Kb. egy hétig mondtam neki, hogy a következő hét hétfőtől nem lesz több pelenkánk. Elég szuperul vette, kb. 3 nap alatt szobatiszta lett. Néha még kell szólnom neki, hogyha valahová megyünk, hogy ott is van WC, úgyhogy szóljon hogyha kell mennie.

Nathan:
Ő a jókedvő a családban. Mindig vigyorog és hatalmas vasgyúró. Mostmár nem is igazán tűnik olyan óriásnak, de mikor 4 hónaposan 7 kg volt akkor igazán nagynak tűnt. Most 7 hónapos és 9 kg. 12 hónapos ruhákat hord egyébként.
Nagyon szereti a Noah-t néha csak hosszan bámulja ahogy beszél a Noah vagy játszik és szinte az egész kis lényével beszippantja akármit is csinál a bátyja. Még mindig csak szopizik , bár hat hónaposan egyetlen alkalommal adtam neki valami pépet, aztán többet nem, de ez egy másik történet.
A lényeg az, hogy szopizik ezerrel, éjszaka is kb. még kétszer lakmározik. Általában kétszer fönt van, akkor megetetem és általában egyből vissza is alszik. Általában. Hogyha igy csinálja akkor annyira nem visel meg az éjszakázás...de néha nem igy csinálja. Olyankor van, hogy mellettem köt ki az ágyban és aztán ott bealszik édesen.
Egyébként hihetetlen energiával rendelkezik, és szerintem ő lesz az a fajta kis srác akit a szekrény tetejéről kell leszedni :-) Szóval már most mindenbe beleüti a kis édes orrát és bár mászni még nem tud, azért a sok átfordulásával eljut a szoba minden sarkába.
Egyenlőre kettő fogacskával rendelkezik, de ezek már talán egy hónapja is megvannak, a többi még várat magára.

Most hirtelen ennyi. Képekkel is jövök később.

Nathan két hónapos

2009-07-19T13:18:00.002-06:00

Hát ez a mi kismanónk már két hónapos és a születési súlyát már javában megduplázta...lassan meg is triplázza :-)
2.8 kg-val született és most 6.8 kg. Hatalmas baba alig birom el. Egyre többet mosolyog és dumál. Nagyon édes és sokkal "könyebb" baba mint Noah volt. Éjszaka alszik kb. 5 órát egyhuzamban aztán utána sűrűn ébred de még igy is sokkal kipihentebbnek érzem magam mint mikor Noah volt csak...
Szeret a babahordozóban lenni és én meg egyenesen imádom , ugyanis mikor megyünk bevásárolni, csak belerakom a hordozóba és két perc múlva már alszik is. Igy aztán nem kell azt az igen nehéz autósülést becipelnem vele és nem foglalja el az egész bevásárló kosarat.
Noah nagyon édes vele , bár néha már megjelent egy kis gonoszkodást...kisautó landolt Nathan fején pl valamelyik nap, de ezeket az apróságokat leszámitva azt hiszem Noah igen jól hozzászokott ahhoz, hogy itt van a "pici baba". Igy hivja Nathant.
Iszonyú jó érzés úgy babázni, hogy közben nem stresszelem halálra magam , hogy vajon mit akarhat, miért nem alszik, vajon a hasa fáj stb. Persze vannak pillanatok amikor azt mondom, hogy azt hiszem megőrültem, hogy akartam egy kisbabát...de csak ritkán :-))
Szóval minden oké velünk és aki esetleg nem tudja még, néhány nap múlva, pontosan csütörtökön indulunk hazafelé és majdnem két hónapig otthon leszünk. Egyedül megyek a fiúkkal aztán Garth szeptember 1.-én jön utánunk és ott lesz velünk két hétig aztán együtt jövünk vissza. Izgi, nagy pakolásban vagyok és pörög az agyam. Már nagyon várom, hogy otthon legyünk.

pofik

2009-06-19T18:12:00.004-06:00

Nathan kb. 5 hetesen.

Ő pedig Noah hajdanán kb. 5 hetesen.

Jobb lenne hogyha Nathan-nek jobban látszana a pofikája, de majd megpróbálok találni egy olyat ahol mindkettőjük arca ugyanúgy látszik.

Már egy hónapos a második trónörökös

2009-06-10T20:05:00.003-06:00

Hihetetlen, hogy már egy hónap eltelt. Egyrészről azt mondom, hogy MÁR eltelt, másrészről azért sokkal hosszabbnak tűnik ez az idő. Úgy érzem, hogy egész nap csak szoptatok és mást sem csinálok, hehe. Jó hir viszont, hogy Nathan a 2,8-as születési súlyáról már 4,3 kg-ra gyarapodott, ami szintén hihetetlen. Kezd egy kis tokája is lenni és a kis bőrét kezdi kitölteni egy kis husi is. Amúgy rettentően más mint Noah volt, de talán ezt azért is látom igy, mert nem érzem - teljesen - úgy, hogy fogalmam sincs mit kell kezdeni egy újszülöttel. Sokkal nyugodtabb baba, de azért meglehet bántani rendesen és akkor aztán van sirás. Azért mondom, hogy megbántani, mert olyan cukorpofa amikor úgy nagyon elkezd sirni úgy áll a szája, mint akit nagyon megbántottak. Az éjszakáink sem annyira gázosak, össz-vissz alszom kb. 4-5 órát minden éjszaka amivel azért eltudok vegetálni napközben. Persze nem érzem magam fittnek és üdének minden nap. Próbálunk sétálgatni, parkba menni, de még mindig tanulom hogyan is kell szoptatni azzal al bizonyos szoptatós kütyüvel amit magadra teritesz. Meg azt is tanulom, hogy hogyan kell szuper szoptatóspárna nélkül szoptatni. Ez még rejtély :-) Noah egyébként még mindig teljes csodálattal néz a "pici babára" - igy hivja Nathan-t. Tulajdonképpen azt hiszem örül, hogy a nap nagy részét széken ülve töltöm a szoptatás miatt, mert ilyenkor meseolvasás van és azt imádja. Persze eddig mindig ugyanazt a mesét olvastuk újra és újra. Már lassan kivülről fújom Micimackót. Hála Istennek szülés utáni depressziónak nyoma sincs, de azért vannak napok, órák amikor megcsap a szele. Olyankor bepánikolok kicsikét, mert nem akarom újra átélni azt amit Noah születése után átéltem. Ma egyébként már elmentünk bibliaórára délelőtt, sőt utána még egy bevásárlást is megejtettünk. Azt nem mondom, hogy zökkenőmentes volt, de eddig úgy tűnik, hogyha babahordozóba teszem Nathan-t akkor elég jól lenyukszik, úgyhogy ma is az segitett a boltban. Van van négy fajtám, úgyhogy azt is még tanulom, hogy azok hogyan működnek. Viszont egyetlen hátulütője a dolognak, hogy a hátam rettentően fáj alapjáraton , valószinű a nem tökéletes szoptatás alatti testtartásomból adódóan, igy mikor babuka a hordozóban van, azért elég rendesen elkezd fájni egy idő után. Amúgy szemem romlott a szülés óta, úgyhogy ma elkellett mennem a szemészetre és új lencsét és szemüveget kellett csináltatnom. Sokat olvastam erről és nagyon sok esetben irták, hogy szülés után romlott a szemük. Azt is olvastam, hogy ez minden szülésnél egyre rosszabodhat.

képek

2009-05-29T13:55:00.004-06:00

A fiúk.

Alvó baba.

Még mindig alszik...

Az első fürdés.

Egy kis napsugár a sárga bőrre :-))

Sapkahús.

Édes puszi a kistestvér orrára.

Noah első találkozása Nathan-nel.

A szülésről részletesen

2009-05-20T21:14:00.004-06:00

Azt hiszem eljött az idő, hogy beszámoljak a szülésről!

Szóval az egész szerda este kezdődött. Biztosan emlékeztek, hogy irtam korábban arról , hogy mindenki azt mondogatta, hogy szóljak amikor egy kicsit furcsán érzem magam...
Szerda este valahogy tényleg olyan furcsán éreztem magam.
Még arra is gondoltam mielőtt lefeküdtem, hogy remélem nem akkor éjszaka indul meg a szülés, mert elég fáradt voltam. Hehe.
Hogy hogyan éreztem magam furcsán? Valahogy minden irritált, minden. Még a levegő is körülöttem. Nem tudom leirni, valahogy olyan megfoghatatlan volt.
10 körül lefeküdtem aludni. 10:50 körül hirtelen kipattant a szemem, felkönyököltem és éreztem, hogy valami "pukkan" odabent...gyorsan felpattantam és csak úgy ömlött a viz :-) Először hatalmas izgalom lett úrrá rajtam, aztán egy 5 perc múlva hatalmas félelem...Nagyon elkezdtem remegni, mintha valahogy a testem emlékezett volna a legutóbbi élményre, és mivel az nem volt túl jó élmény, nagyon elkezdtem félni, mert tudtam mi következik...
Közben felhivtam a dúlámat és a szülésházat, hogy elment a vizem, de ekkor még nem volt fájásom, igy igazából nem mondtak semmit, csak annyit, hogy próbáljak meg pihenni. G-vel imádkoztunk és aztán úgy döntöttünk, hogy vissza kellene feküdnöm, hogy pihenjek amig tudok. Visszafeküdtem. Kb. 10 percet feküdtem, amikor megindultak a fájások. Nem volt túl fájdalmas még, úgyhogy fekve maradtam. 10 percre rá mégegy jött. Gondoltam, hogy hát akkor én most itt már nem fogok aludni, igy felkeltem és nekiálltam zuhanyozni és "készülödni". Zuhany közben pedig már jöttek is egyre gyorsabban és egyre nagyobb intenzitással. Mikor kész lettem mondtam G-nek, hogy ezek elég gyorsan jönnek és elég erősek, mérjük őket egy órán át aztán meglátjuk mi lesz. Az alatt az egy óra alatt végig 3-5 percesek voltak közelitve inkább a 3-hoz és a végére már egyre nehezebben tudtam járni és beszélni közben. Ezek az egyértelmű jelek arra, hogy a következő fázisba jutott a vajúdás, igy visszahivtam a dúlát és a szülésznőt, aztán mivel minden készen állt, kocsiba ültünk. Persze nem ilyen egyszerűen ám :-) Ugyanis egyre intenzivebbek lettek a fájások igy egy iks időbe telt az is, mire egyáltalán a kocsihoz értünk :-) A 15 perces autóút alatt 5 fájásom volt.
Megérkeztünk. Hihetetlen nyugis volt minden. A szülésznő az ajtóban várt. Bementünk a szobába, senki nem rohangált körülöttünk, nem kérdezgették az adataim, nem világitottak reflektorok a szemembe, nem adtak rám egy kényelmetlen hálóinget és ami a legfontosabb nem éreztem, hogy csak egy anyuka vagyok a többi között... Nem, amit éreztem az teljesen más volt. Nyugalmat, törődést, azt, hogy rám figyelnek, hogy velem foglalkoznak és, hogy az én szülésem a legfontosabb abban a pillanatban.
Megvizsgált a szülésznő. Ekkor hajnal 2 óra volt - tehát 3 óra telt el mióta elment a vizem - és azt mondta, hogy 4 cm-re kivagyok tágulva és a méhnyak 100%-osan elvan vékonyodva. Örültem, örültem, de aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy ez vajon az utóbbi két órában történt, vagy az utóbbi két hétben? Gyorsan próbáltam elhessegetni azonban ezeket a gondolatokat, ugyanis egyáltalán nem segitettek...inkább a vajúdásra kellett koncentrálnom.
Közben megérkezett a dúlám is és talán a legjobb időben, mert ekkor kezdett igazán komollyá válni a dolog.
Mindent kipróbáltam amit csak lehetett. Ültem, álltam, sétáltam, kádban ültem, WC-n ültem - ez nagyon jól segit a babának lejjebb jönni - , a dúlára támaszkodtam, behajlitott lábbal álltam a fájások alatt - ez még intenzivebbé teszi a fájást, de sokat segit a babának szintén abban, hogy lejjebb mozduljon - labdán ültem és ami elég érdekes volt, legalább 5-ször hánytam. :-) Nahát ezt muszáj volt ide leirnom, hiszen hozzátartozott a vajúdáshoz :-) Azt is még meg kell emlitenem, hogy mindeközben a saját magam álltal készitett kedvenc dalok válogatást hallgattam.
Aztán jött az a bizonyos érzés - aki már szült tudja miről beszélek - , de érdekes módon nem úgy ahogyan Noah-nál tapasztaltam. Noah-val valú vajúdáskor egyetlen egyszer jött az érzés, és akkor még fel is "láncoltak" az ágyra és mehetett a kitolás. Na de, a mostani alkalommal a fájásokkal egyre csak erősödött az érzés.
Ekkor a szülésznő elkezdte előkésziteni a terepet a szülésre. Hozta a szülőszéket - azt hiszem igy hivják, egy olyan székre hasonlit aminek csak egy fém kerete van ami félkörbe, vagy inkább félkockába megy és ennyi. És vaj rajta körbe valami anyag ami, hogy ne a csupasz kemény fémen ülj. Szóval előkészitett mindent a szülésznő és mivel már nagyon jött az érzés, megvizsgált. Ekkor már 9 cm-re kivoltam tágulva de mivel a méhnyak teljesen elvolt vékonyodva, azt mondta, hogy már ülhetek is a székre és nyomhatok a következő fájással, mert azt az 1 cm-t letudja húzni a baba fején. Nagy nehezen elhelyezkedtem a széken és elkezdtem nyomni. 4:45 volt ekkor. Vagyis 5,5 órára rá, hogy elfolyt a vizem, már jöhetett a kitolás. A széken való üles hihetetlenül sokat segitett abban, hogy pontosan éreztem, hogy hol kell nyomnom. A kitolás 45 percig tartott és azt hiszem a 45 perc alatt végig arra gondoltam, hogy én ezt nem birom megcsinálni és, hogy már jöjjön ki ez a baba onnan...
Azért tartott a kitolás ilyen sokáig, mert a szülésznő végig segitett, hogy mikor nyomjak, hogy nyomjak, erősebben, lassabban stb., igy számomra is hihetetlen módon - annak ellenére, hogy Noah-val ráadásul még vágtak is - egyetlen mm-t sem szakadtam. Kitolás közben megérinthettem a baba fejét, érdekes érzés volt, olyan kis puhácska furcsaság. Tükörben megnéztem ahogy félúton kint van a baba feje...és a végén én vágtam el a köldökzsinórt!!!! T
alán furcsának találod ezeket a dolgokat, de ez mind az én kérésem volt és nagyon örülök, hogy éltem ezekkel a lehetőségekkel. Valahogy olyan különlegessé tették az egész szülést. Miután Nathan megszületett - 5:23-kor -, egyből a mellkasomra vehettem és miután felsegitettek a szülőszékről, ágyban fekve , véresen nézegethettük egymást ameddig csak akartuk. Eközben Nathan már szopizott is egy jót. Kb. egy óra múlva készen álltam arra, hogy elvigyék és rendbe tegyék a pici testét, de az sem tartott 10 percnél tovább. Viszont érdekes módon ekkor nagyon rosszul lettem és alig tudtam megszólalni és a tudomásukra hozni, hogy mindjárt elájulok... Minden elfeketedett előttem és a fülem iszonyúan elkezdtett zúgni...hogy szinte alig hallottam a saját hangomat. Berohant a szülésznőm és azt mondta, hogy valószinűleg valami vérömleny vagy minek hivják bevan szorulva és nem tud eltávozni. Azt mondta, hogy meg kell nyomkodnia a hasam, hogy kijöjjön, de nagyon fog fájni, igy nyugodtan kapaszkodjak belé. Hát hogy őszinte legyek ez még a legfájdalmasabb fájással is felért, nagyon fájt. De segitett, ugyanis hatalmas erővel kizudult az a bizonyos alvadt vértömeg és hirtelen jobban lettem. Ezután sűrűn visszajött és még néhányszor megnyomkodta a hasam, de egyre kevesebb jött ki. Aztán visszahozták Nathan-t és a szülésznők pedig diszkréten kimentek és magunkra hagytak bennünket. Ja, ezt egyébként közvetlenül szülés után is megtették. Magunkra hagytak és mi meg élveztük az egyedüllétet, aludtunk néhányszor, csináltak nekünk reggelit, aztán megint aludtunk. Délután 3 óra volt mire összeszedtük magunkat és hazaindultunk. Azért tartott ennyi ideig, mert akárhányszor felakartam állni, nagyon rosszul lettem. Igy a szülésznő mondta, hogy próbáljak csak aludni még, nem kell sehová sietni. Egyébként ha nem lettem volna rosszul már sokkal korábban haza tudtunk volna jönni. Azért hihetetlen nem? Szülsz és megy tovább az élet. Nem úgy mint otthon. 4 napra bezárnak egy kórterembe és a gyereked apja mégcsak meg sem foghatja a saját újszülött gyerekét. Babuka is bealudt, délelőtt 10 órakor evett még egy nagyot aztán a nap hátralévő részét átaludta.

Összefoglalva? Hihetetlen más volt. Fájdalmas volt-e? Igen, nagyon. De semmi sem hasonlitható össze azzal a nyugalommal ami körülvett szülés közben, az emberekkel akik jelen voltak, akik az én szükségleteimre figyeltek, akik kedvesen beszéltek hozzám, nem utasitgattak, hanem segitettek és különlegessé tették a szülést. Hálás vagyok Istennek, hogy megtapasztalhattam a szülés ilyen formáját is és , hogy megérthettem és átélhettem, hogy a szülésnek nem kell valami orvosi beavatkozásnak lennie hanem igenis lehet egy - a fájdalom ellenére is - gyönyörű esemény és emlék.

Ez a kép lehet, hogy egy kicsit túl sok, de végülis semmi nem látszik rajta :-) Azért ha valakit nagyon zavar, szóljatok és leveszem.
Ez egyébként közvetlenül szülés után készült még mindig a szülőszéken ülve. Igy tud valaki mosolyogni szülés után, hogyha nem zavarják meg a természetes folyamatot mindenféle oxytocinnal meg ilyesmivel hanem a természetre bizzák, hogy mikor melyik szakaszban milyen anyagot termeljen a szervezete.

Ebben mérték a kismanót.

G és Nathan.

Hazafelé.

És már otthon.

37. hét

2009-05-08T14:15:00.003-06:00

Hát eljött a 37. hét is és tulajdonképpen hálás vagyok, hogy kismanó még mindig a pocaklakásában lakik. Többek között azért mert tudom, és milliószor hallottam már, hogy könnyebb ellátni egy "érett" babát mint egy 35,5 hétre születettet . Ezzel a hálám be is fejeződött ugyanis a dolog másik oldala, hogy már rettentően várom, hogy kibújjon ez a manó. Minden nap azzal kelek, hogy talán ma...de eddig még nem történt semmi. Próbálok sokat sétálni és élni a gravitáció adta előnyökkel, plusz tegnap jó nagy fűnyirást is csináltam...de meg se kottyant babunak...nem úgy mint nekem. Én rettentően elfáradtam.

Szerdán voltam a szülésznőnél, dehát ez nem olyan mint orvoshoz menni. Itt nem vizsgálgatnak halálra, aminek én nagyon örülök. Ugyanis lehet, hogy azt mondanák, hogy már 2 cm-re kivagyok tágulva, az nemhogy segitene, hanem még inkább stresszelne, hogy miért nem történik gyorsabban. Ez ugyanis nem jelent semmit, még akár hetekre lehetek. Szóval semmi emlitésre méltó nem történt, beszélgettünk, meghallgattuk a gyönyörű szivhangocskát, átbeszéltük a teendőket, hogy mikor hivjuk őket stb.
Igazából innentől kezdve hetente is mehetnék ellenőrzésre, de abba maradtunk, hogy teljesen fölösleges, igy két hét múlva megyek elvileg...de remélem előbb lesz ebből baba mint ellenőrzés :-)
Azt még elég viccesnek találom, hogy mindenki mondogatja, hogy általában olyan furcsán érzed magad aznap mikor elvileg megindul a szülés. A dúla is mondta, hogy azért hivjam fel, hogyha úgy ébredek, hogy ma valahogy máshogy érzem magam. Nem nagyon értem , hogy mit értenek ez alatt, mert Noah-val abszolút nem éreztem furcsán magam, sőt igazi meglepetés volt...Na de lesem a jeleket a furcsaságra, de eddig minden reggel ugyanúgy ébredtem :-) Na bumm.

35. hét

2009-04-24T14:33:00.003-06:00

Úgy tűnik lassan de biztosan közeledünk a naphoz amikor találkozhatunk ezzel a kis pocakmanóval. Érdekességképpen megemlitem, hogy Noah a mai naptól számitva 4 nap múlva született. Hmm...Úgy gondolom pocakmanó nem lesz ilyen korai, bár lehet, hogy csak remélem, hogy nem lesz, ugyanis NAGYON nem szeretnék kórházban szülni. Viszont ha ennyire korán jönne akkor valószinűleg a szülésznő a kórházba tanácsolna. Imádkozzunk azért, hogy legalább még két hétig lakjon a pocaklakásában :-)
Terhességgel kapcsolatban. Sok húspárna a testemen hatalmas pocakkal párositva. Eléggé fáradt vagyok, vagy mondhatni hamar elfáradok, és eléggé ingerlékeny vagyok. Sokkal jobban mint általában. A nem alvást azt hiszem már nagyjából megszoktam, kb. 3-4 óránként ébredek és néha órákig tart mire visszaalszom. Baba úgy tűnik, hogy mindig akkor alszik éjszaka amikor én, eddig még nem tartott ébren, úgy tűnik ugyanazon a rendszeren van mint én. Hátha ez igy marad :-)
Csontjaim fájnak, úgy érzem úgy mozgok mint egy elefánt és valószinűleg sokat jajgatok mert Noah rendszeresen megkérdezi, hogy Mami, fáj poci? Hehe.
Pocakmanó RENGETEGET mocorog, csuklik, forog, tologatja kifelé a popsiját, lábát mindent amit lehet. Általában fejjel lefelé van, de még van helye forgolódni.
Néha megcsap a pánik szele, hogy nemsokára szülök, de aztán próbálok nyugodt maradni :-) Na meg az egész, "hogyan lesz Noah-val és egy újszülöttel" tipusú pánik...

A szülésre felkészitő órák már múlt héten véget értek és ELVILEG milliószor többet tudok mint mikor Noah-val voltam terhes. Eszméletlen, hogy mennyi anyuka felkészületlenül megy szülni és azt sem tudja mi történik , mikor és miért a testével. Hihetetlen dolgok amiket az ember tényleg akkor tud, hogyha veszi a fáradságot és beleles a szülés világába. Van akit persze nem érdekel vagy nem is gondolja, hogy mennyi információ van amit jó ha tud. Remélem emlékszem majd mindenre amiről beszéltünk és tudom alkalmazni a jobbnál jobb ötleket a vajúdás során. Na persze meg utána, meg utána, meg utána.

Boldog Szülinapot Noah!!!

2009-04-09T13:35:00.004-06:00

Három éves lett egy kismanó a házikónkban. Igazából 7.-én volt a szülinapja, csak most jutottam ide, hogy nyomot hagyjak róla a blogon.
A képeket visszafelé sikerült feltennem :-)

32. hét - kerekedünk, kerekedünk

2009-04-05T07:04:00.004-06:00

Pénteken betöltöttem a 32. hetet és már rettentő izgalommal várom, hogy találkozhassam ezzel a kis mókussal a pocakomból. Két hete amikor szülésznő viziten jártam, hát hogy is mondjam, azt ajánlották, hogy diétát kell változtatnom, ugyanis nagyon magas a cukorszintem és sokkal rohamosabban hizom, mint ami normális lenne. Erre nem nagyon kellett felhivni a figyelmem, teljesen tisztában vagyok vele. Kicsit megijesztett viszont a dolog abból a szempontból, hogy a nagykönyvek szerint még ebben a harmadik trimeszterben "kellene" a legtöbbet hizni. Ijesztő. Na szóval egy kis elkeseredés után keresésbe fogtam és diétát változtattam. Nincs fehér kenyér, nincs csoki-süti-nasi, van barna kenyér, hús, saláta, tojás, teljes kiőrlésű huncutságok és még sorolhatnám. Nem nagyon vagyok otthon ezekben a kajás dolgokban, de minden tőlem telhetőt megpróbálok megtenni. Holnap van a következő vizitem és kiváncsi vagyok mint mondanak majd a cukorszintemről meg a súlyomról. A biztonság kedvéért az utóbbi két hétben feljegyeztem mindent amit ettem, hogy áttudjuk beszélni a szülésznővel mit gondol. Holnap a biztonság kedvéért csinálnak egy ultrahangot is aminek én nagyon örülök, mert igy legalább láthatom a kismókust. Az ultrahang oka elsősorban az, hogy felbecsüljék mekkora a baba, ugyanis elég sok bizonytalanság van a kiirt időpontommal kapcsolatban. Nahát majd meglátjuk.

Amúgy kezd minden kissé nehézkessé válni, kicsit talán türelmetlenebb is vagyok, de igyekszem higgadt maradni. Néha elég nehéz, mert úgy érzem Noah rettentően ügyesen képes megérezni rajtam a türelmetlenséget...és talán egy kicsit vissza is él vele :-). Próbálom kicsit lazábbra venni a ház körüli teendőket, mert bizony elég gyorsan elfáradok. Éjszakánként megszámlálhatatlan alkalommal ébredek és ezek közül sokszor nem is tudok visszaaludni. Csak fekszem és gondolkodom. Ez persze nem segit a türelmetlenség dolgon. Aztán néha kicsit be is pánikolok, hogyha két éjszakai nem alvás ennyire kikészit...milyen leszek a sok nem alvós éjszaka után :-).

A dúlám, a szülésznőm, az óra amire járok valami hihetetlen jó, de erről talán egy külön bejegyzést kellene irnom...

Végezetül itt van néhány kép amin talán lehet látni egy kis pocakot is.

gyulai

2009-04-05T07:00:00.002-06:00

Egy apró kisboltban leltem erre a kincsre, sőt még vegetát is találtam és üveges lecsót. A lecsó nagyjából hidegen hagyott, ezt ugyanis még otthon sem enném meg üvegből. Ez a darabka kolbika azonban egyáltalán nem hagyott hidegen, főleg, hogy a terhességem elején erről az izről ábrándoztam.

Dúla

2009-03-02T14:05:00.007-07:00

A baba születési helyének eldöntése után hamar belefogtam egy dúla keresésbe is. Mivel G nem érzi úgy, hogy teljesen aktivan részt tudna/akarna vállalni a baba világrahozatalában, ezért közösen úgy döntöttünk, hogy akkor próbáljunk ki mindent amit a természetes szüléshez tanácsolnak. Vagyis, hogyha ennyire a természetes utat választjuk ennél a babánál, akkor ugorjunk bele teljes erővel. Lesz dúlám, igy azt hiszem G-ről hatalmas teher esik le azzal, hogy nem érzi majd úgy, hogy neki "kell" segitenie a szülésnél, amit én lassan - lassan kezdek teljesen elfogadni és megérteni, hogy miért érez igy.
Na de vissza a dúlához. Találtam egy rettentő kedves , keresztény dúlát aki jártas a "szakmájában", és többször segitett azon a helyen ahol én fogok szülni. Tegnap találkoztam vele és az ún. helyettesitő dúlával vagyis azzal a másik dúlával aki helyettesiti, hogyha esetleg az én fogadott dúlám nem elérhető. A nem elérhető alatt nem azt kell érteni, hogy éppen a boltban vásárol és nem ér rá jönni a szüléshez vagy valami ilyesmi. Az értendő alatta, hogy valami nagyon súlyos betegségben szenved, kórházba került, elutazott. stb Az elutazott dolgot azért fontos megemliteni, mert május 19. és 30. között nem lesz itthon. Én 29.-re vagyok kiirva. Saját felelősségemre igy is elvállaltam mert nagyon szimpatikus nő a másik dúlával együtt.

Hogy mit is csinál a dúla? Találtam a startlapon egy dúla lapot, de azért idelinkelek (katt) egy meghatározást, hogyha valakit érdekel.

A héten csütörtökön pedig erre (katt) az órára kezdek majd el járni és ez is része annak, hogy gondoltuk hogyha lúd, hát legyen kövér. Ez egy hét hétig tartó óra minden csütörtökön este lesz, ahová a dúlám fog majd elkisérni. G az elsőre és a hatodikra jön velem, ezt ajánlotta a nő aki tartja, attól függetlenül, hogy a dúla lesz inkább része a segitségnek szülés közben és nem a G. Úgyhogy most csütörtök este lesz az első óra és nagyon izgi és nagyon várom már.

Úgy érzem rettentő sokat tanultam és tájékozódtam mióta Noah megszületett ill. az utóbbi néhány hónapban mielőtt a születésház (igy hivják, ugye?) mellett döntöttünk. Hihetetlen érdekesnek tartom, mennyi mindent nem tudtam a szülésről mielőtt Noah megszületett. Kicsit megcsalva érzem magam attól a sok infótol amit nem tudtam régebben és igy nyugodt szivvel bólintottam rá mindenre amit a nővérek és az orvos tanácsolt szülés közben. Hát mostmár nem bólintanék :-)

pocak portré

2009-02-26T14:52:00.003-07:00

Jobb hiján ezzel a rettentő közeli pocakos képpel tudnék hozzájárulni mindenki napjához. Félúton készült 27 és 28 hét között. Bizony rohamosan átveszi a pocakom az uralmat :-)

a hely

2009-02-22T21:19:00.004-07:00

Csak úgy érdekességképpen gondoltam megosztom a nagyvilággal, hogy megtaláltuk a helyet ahol a picur baba fog megszületni. Úgy hivják, hogy a Baby Place. (katt a névre)

Tudom, hogy nem vagyok a blogolás magaslatán már régóta, de valahogy úgy érzem annyira leköt minden más. Most például az utóbbi hetekben a baba ügy volt porondon, aztán meg mindig van valami. Tegnap például olyan lábfájásom volt, hogy már majdnem sirtam is. Délután csak annyit éreztem, hogy nagyon fáradtak a lábaim, gondoltam akkor le kéne üldögélni kicsikét. Aztán estére/éjszakára annyira fájt, hogy a guta majdnem megütögetett (hehe, ezt jól megmondtam), nem tudtam aludni, semmi nem segitett. A combomban, belül mintha valamit húznának, és úgy érzed, hogy lefog esni a lábad. Az internet azt mondta, hogy valami idegbecsipődés lehet, vagy a baba nyom valamit...és mindenki akinek ilyenje volt a fórumokon azt irta, hogy néha hetekig sőt hónapokig is eltartott mire elmúlt. Persze pánikmódba kerültem, gondoltam én ezt a fájdalmat nem tudom elviselni még egy napig sem, nem is beszélve arról, hogy nem is tudtam ráállni, úgyhogy gyorsan pörögtek a képek az agyamban, hogy hogyan is fogok funkcionálni a következő hátralévő hónapokban.
Mára egy picit javult a helyzet, de a tompa fájdalom még mindig ott van, bár közel nem olyan erősen mint tegnap és az éjszaka. Próbáltam sokat pihentetni ma, de egy kis megerőltetés után újra elkezdett fájni.
Na szóval röviden ennyit a hétvégi nyavajámról.
De lényeg ebben a bejegyzésben nem is a láb fájdalomon van, hanem a baba születési helyén, úgyhogy koncentráljunk arra :-))

Stanley

2009-02-13T18:47:00.006-07:00

Ez a neve annak a helynek ahová múlt héten kirándultunk. Gyönyörű hely, hegyek, fák, hó csak éppen ott még hidegebb van általában mint itt. 3,5 órányira van tőlünk, ahol a populáció összesen 100 és az emberek abból élnek, hogy faházaik vannak amit kiadnak a látogatókank, van néhány étterem és összesen egy élelmiszerbolt.

pelenka

2009-02-03T13:55:00.003-07:00

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy eldobható pelust használjunk majd még nevesincs babánkkal vagy a barátibb anyagpelust. Már jó ideje olvasgatok róluk, de egyszerűen nem tudom eldönteni. Ráadásul szeretnék varrni is néhányat és ahogy nézegetem, hogy mások milyen ügyesen és könnyeden varrogatják őket, nekem teljesen kinainak tűnik az egész. Ráadásul még varrni is tudok, úgyhogy nem ez lenne az első próbálkozás.

Akárhány helyen olvasok róla, mindenki valami más fajtát ajánl, vagy másra esküszik. Hogy dönti el az ember, hogy melyik a jó. Főleg ha fogom magam és beruházok egy egész garnitúrába, mi van akkor, hogyha nem működik az a fajta az én babámmal. Teljesen össze vagyok zavarodva :-)

helyzetek

2009-02-03T13:44:00.002-07:00

Miután a múlt héten kiderült, hogy a második trónörökös is kisfiú a barátnőm Angie kilószámra adta a fiús kis paplankákat stb. Azt hiszem annyi kisbaba paplankám van, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele :-) Na nem panaszkodom, csak érdekes.
Noah is átköltözött az új szobájába, mert úgy gondoltuk, hogy majd amikoregyszertalán szobatiszta lesz, a fürdőszobája amellett a szoba mellett van és igy nem kell messzire vándorolnia majd. Plusz az a szoba egy picit nagyobb is mint amiben eddig lakott, elvégre ő lesz a nagy báty :-)
Vettem neki anyagot sötétitő függönynek is , igy lekerül majd az a darab anyag ami fent van az ablakján mióta beköltöztünk. Hihi. Vettem anyagot falvédőnek is, úgyhogy van terv, és a varrógép is kint van az asztalon, csak éppen már jó ideje az a nadrág hever mellette amit átalakitok, hogy passzoljon a növekvő testemre.

El sem tudom mondani mennyire izgatott vagyok a pocaklakó miatt. Hogy vajon milyen személyisége lesz, olyan lesz-e mint Noah volt, vajon jobban fog-e aludni mint hajdan Noah tette :-), milyen lesz az élet egy kisbabával és Noah-val együtt??? Rengeteg kérdés, persze majd idővel a válaszok is megérkeznek majd.

Egyébként a napokban éppen valami "terhes hormon hullám" söpör végig rajtam, mert teljes csődnek érzem magam szülőként, úgy érzem nem tudom kontrollálni Noah-t és megőrit a nyafogásával. Ma például két alkalommal is együtt sirtunk egy jó nagyot, hehe. Amúgy minden OK :-)

Csak úgy, mert érdekes :-)

2009-01-26T15:13:00.005-07:00

Ásitó baba
(Azt még hozzá kell tennem, hogy amikor a kismancs elkezd rázkódni az azért van , mert az anyukája egy jó nagyot nevetett. Lehet, hogy ez teljesen egyértelmű volt nektek , de engem G világositott fel, hogy az akkor történt amikor nevettem egy jó nagyot. Egyszerűen csak kinevettem a babát, hogy mekkorát ásitott.)

"

Dobogó szivecske

KISFIÚ !!!!

2009-01-26T14:18:00.007-07:00

Éljen éljen ma láttam a totális valóságot a doktorbácsinál, és nagyon valószinű, hogy ebből a babából már nem lesz kislány :-)))

(Azt most igy hirtelen nem tudom, miért töltötte fel a blogger a fényképeket oldalt, az utolsót meg vizszintesen...majd később megpróbálom kitalálni.)

A baba teljesen jól van, rengeteget mozog, talán többet is mint Noah anno, bár ezt lehet csak azért érzem igy, mert a második.
A 22. hét helyett úgy tűnik betöltöttem a 23.-at az adatok alapján, de a kiirt időpontot csak akkor változtatnák, hogyha legalább két hét lenne az eltérés. (A vonalzómat a lap tetején azért átirom majd.)
Igy marad május 29. bár van egy olyan sanda megérzésem, hogy az inkább május eleje lesz...

Amúgy az én állapotomról annyit, hogy rengeteg ún. braxton hicks kontrakcióm van, elég zavaró, nem fájdalmasak egyáltalán, de kényelmetlen érzéssel járnak. Persze ez mindenki szerint normális, úgyhogy én sem foglalkozom velük túl sokat.
A gyomrom az kb állandó jelleggel ég, úgyhogy sokszor használom a gyomorégésre való tablettákat.
A mozgásom kb olyan mint egy kis elefánté, elég nehézkes... :-))

Ezeken kivűl teljesen jó minden, bár mondhatni, ahhoz képest, hogy még van néhány hónap, elég terhesnek érzem magam :-)) Szemmel láthatóan gyarapodnak a kilók, és a csipőcsontom már most nagyon fáj. Néha annyira, hogy úgy érzem ha egy lábra állok nem tudom megtartani magam :-)

újra itthon

2009-01-18T16:50:00.004-07:00

A helyzet az, hogy már egy hete itthon vagyunk, de valahogy úgy tűnt kell egy kis idő, hogy visszarázódjunk a mindennapi rutinba. Azt persze nem is emlitem, hogy G egy hétig egyedül volt itthon :-), úgyhogy ráfért a házra egy kis takaritás. Na nem mintha koszos lett volna, csak úgy mégis, tudjátok hogy van ez.

A nevadai látogatás G szüleinél valahogy egy kicsit furcsára sikeredett ez alkalommal. Kicsit elszomoritott mert a legutóbb mikor ott voltunk a nyáron, úgy éreztem Isten nagyon megáldotta az ottlétünket és a kapcsolatomat anyósommal. Most valahogy az ellenkezőjét éreztem. A különbség a két látogatás között az volt, hogy ez alkalommal otthon volt G öccse és a kisfia és az anyuka naponta ott voltak, szinte egész nap. Ami persze nem baj, mert igy is lenne rendjén. Legutóbb viszont együtt béreltek egy apartmant és próbáltak a saját lábukra állni, hogy úgy mondjam. Akkor anyósom teljes figyelemmel fordult Noah felé és nem zavarta meg a figyelmét a másik unoka. Talán ez egy kicsit furcsán hangzik, de sajnos észreveszi az ember mikor a másik gyerekét jobban szereti a mama mint a tiédet. A másik kisfiú három éves múlt novemberben és nem valami - hát hogy is mondjam - jól nevelt kis csemete, akitől Noah sok - nem éppen pozitiv - dolgot eltanult. Merthát a rosszaság ragad igaz?
Nem szeretném, hogyha ez fellengzősnek hangozna, vagy úgy mintha az én gyerekem egy halál jól nevelt és szófogadó gyerek lenne. Mert nem az.
Azt hiszem a gyereknevelés a legnagyobb kihivás amivel valaha is találkoztam. A teher, hogy jól csináld, a szándék, hogy jól akarod, a csalódás, hogy nem mindig úgy működik ahogy szeretnéd....naponként kopogtatnak az ajtómon. Isten nélkül képtelen lennék ezt csinálni. Nem is értem, hogy az emberek hogyan nevelnek gyerekeket Nélküle. Hogyan bizhatnék csak saját magamban és abban, hogy hátha jó lesz a vége...
Pont tegnap mondtam G-nek, hogy Isten jó kis feladatot és gyakorlatot választott Noah-n keresztül... :-))

Egy kicsit elkalandoztam.

Szóval anyósommal valahogy ez alkalommal nem voltunk egy hullámhosszon :-) Nehéz volt, még G-nek is, pedig az ő anyukájáról van szó.
Dehát ez itt nem a panaszkodás ideje, úgyhogy ennyi elég is a karácsonyról.

Kalifornia

2009-01-03T22:42:00.006-07:00

A változatosság kedvéért Nevada után Kaliforniába érkeztünk. Az úgy kezdődött, hogy Ági barátnőmék meglátogattak bennünket amig G szüleinél voltunk Nevadában és Áginak az az őrült ötlete támadt, hogy mi lenne hogyha Noah és én eljönnénk hozzájuk egy röpke hétre...G már otthon van és hétfőn kezdődik a munka újra ... mi meg itt a most épp nem túl napos Kaliforniában, de azért élvezzük, hogy nem kell csizmát és nagykabátot hordani mint otthon Idaho-ban ahol éppen megint esett a hó.
Itt leszünk jövő szombatig és ebben még az is a jó, hogy közben itt a Murrietta-i konferencia központban éppen missziós konferencia lesz jövő héten és remélem, hogy találkozhatom majd néhány rég nem látott ismerőssel!!!!

néhány fotó

2008-12-28T08:59:00.006-07:00

Unokatesók.

A mostani látogatásunkkor sajnos nem tudjuk használni a medencét :-(

Ritka pillanat, mindketten az asztalnál.

Garth bátyja Drew, Drew barátnője és a kisfiuk Emery, na meg Noah.

Nagyi.

Noah ajándékbontogatás közben.

Noah és Emery egész jól kijönnek. Persze azért vannak kritikus pillanatok :-))

megjöttünk

2008-12-24T18:17:00.002-07:00

A 11 órából 13 lett, de azért sikerült ideérnünk. Az út első felén az utak nagyon rosszak voltak, úgyhogy csak lépésben tudtunk haladni. Noah szokatlanul jól viselte az ülést - bár kétszer megálltunk - azt gondoltam nehezebben fogja tűrni...de végül én voltam az aki már alig birtam :-)
Kicsit szokatlan, hogy "nyaralunk", az előbb éppen azon gondolkodtam, hogy mit is kellene csinálnom mert otthon ilyen pillanatok nem nagyon vannak. Délelőtt segitettem sütögetni, mostam, ilyesmik, de mostanra úgy tűnik leülhetek és élvezhetem kicsit a semmittevést. Holnap reggel a tradicióknak megfelelően ébredéskor nekiállunk enni :-) és ajándékokat bontogatni.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!

holnap

2008-12-22T12:24:00.002-07:00

Terveink szerint holnap reggel 4 órakor útra kelünk és 11 órás autóút után remélhetőleg épségben megérkezünk G szüleihez Nevada-ba. A pakolással elég jól haladok, bár úgy érzem még sok apróságot kell összekészitenem. Ezuttal nem hegyek között völgyek között zakatolunk, hanem Salt Lake City-n keresztül megyünk az autópályán a nagy hóra való tekintettel. Ez azért izgalmas, mert a legközelebbi IKEA kb. félúton van Salt Lake-ben és az én ötletem az volt - hehe - hogy ott álljunk meg enni meg körbenézni egy kicsikét :-) Szerintem szuper ötlet. Nagyon szeretem az IKEA-t és sajnálom, hogy csak ilyen messzire van üzletük.
Noah szinte egész évben nem volt beteg de most az utazás előtt természetesen megbetegedett. Orrfolyás, kis nyűgösség, extra érzékenység a tünetei... :-)
Ennek ellenére azért mindannyian nagyon várjuk az utat, kicsit ránk fér majd egy kis változatosság és ráadásul anyósoméknál azért melegebb van mint itt nálunk mostanában.

pozitivan Gabi, pozitivan...

2008-12-04T21:10:00.004-07:00

Meg kell, hogy mondjam, nem tudom ti hogy vagytok vele, de néha keresztbe áll a szemem, mikor Noah bizonyos játékokat szeretne játszani. Az ő kedvencei, az én "nemkedvenceim": bowling (kis nyuszi bowling figurái vannak, amiben az a legjobb, hogy én vagy G sorba álligatja fel őket neki, ő meg bowlingozik...), aztán gyurma, és vonatozás Thomas-sal és társaival ill. sin összerakása stb.
Ezek az örök slágerek , hogy úgy mondjam.
Arra akartam viszont kilyukadni ebből, hogy tegnap rájöttem, hogy gyurmázni nem is olyan rossz dolog mert gondoltam bekapcsolok egy bibliaórát a pesti gyüliből és közben azt hallgattuk. Most volt először, hogy Ő akarta előbb abbahagyni , hehe. Ezt csak úgy lekellett irnom mint sikerélményt és azt, hogy minden azon múlik, hogy honnan nézzük a dolgokat...
Egyébként nagyon élvezzük ezt a karácsonyi időszakot, mert rengeteg házon lámpácska hegyek vannak és ma pl mikor kimentünk sétálni, megvártuk mig besötétedik és a házikókban gyönyörködtünk. Annyira vicces viszont, mert sokszor az emberek ahogy mennek az autójukkal furán néznek ránk ilyen alkalmakkor, mint pl akkor mikor Noah még pici volt és kendőben sétáltam vele az utcán, hehe, aztán meg mikor 0 fokban a játszótéren csúszdázik az overálljában, vagy épp sétálni megyünk olyankor mikor az emberek nem szivesen dugják ki az orrukat, vagy pl amikor sötétben sétálunk és kivilágitott házikókat bámulunk...

...de mivel most éppen "próbáljuk meglátni a jó oldalát mindennek" terápiára fogott Isten :-), ezért hát nem lustálkodunk idebent hanem jól beöltözünk és sétára indulunk a hidegben...

képek

2008-11-29T14:56:00.006-07:00

Gondoltam felteszek néhány fényképet amiket mostanában készitettem. A csütörtöki Hálaadásnapi vacsin készült rólam is kép, amit lecenzúráztam és úgy döntöttem , hogy nem publikus, mert úgy nézek ki mint az a pulyka amit megsütöttünk ... ami egyébként 22 kg körül volt...

helyzetek jelentése

2008-11-24T07:45:00.003-07:00

Na hát akkor most, hogy elmúlt kerek egy hónap mióta utoljára irtam....ez tulajdonképpen olyan mint a kerek erdő...na de mégsem...ezért úgy döntöttem irok egy kis helyzetjelentést arról mi is történik itt a messzi semmi közepén :-)

Először is bocsánat minden hűséges és nem hűséges olvasómtól, akik esetleg reménykedve klikkeltek a blogomra...és nem találtak semmit csak egy kis fényképet a mütyürről újra és újra.

Fent nevezett mütyürke a héten lesz 14 hetes, ami már barátok közt is 3,5 hónap és ez talán akkor már ad egy kis mentséget arra a hatalmas pocakra amit eresztettem közben és ami arra a találgatásra is okot adhatna miszerint inkább 5 vagy 6 hónapos terhes lennék. De nem. Még csak a 4.-et tapossuk és máris olyan terhesnek érzem magam , hogy csak na. Nem rossz értelemben. A régi ruháim már mind dobozokban vannak és amikor azt mondom, hogy MIND, azt úgy is értem.
A tudat, hogy most vagyok annyi kg 14 hetesen mint amennyi voltam Noah-val 20 hetesen, egy kicsit megrémiszt. Ha kg-ban mondom azt az 54-et az nem is tűnik olyan soknak, de amikor megyek az orvoshoz és azt mondja, hogy jaj nagyon ügyes a kismama, CSAK 8 FONTOT hizott, akkor ránézek és sokkot kapok!! 8-at???
A jó hir viszont, hogy kezdenek eltűnni azok a rettentő erős kivánásaim és már megelégszem a "rendes" kajával és nem rohanok a konyhába piskótát sütni meg ilyenek...hehe.

Most hirtelen ennyire futotta, persze van még millió gondolat amit megosztanék, de inkább megtartom őket a következő bejegyzésre mivel itt az idő, hogy Noah megkezdje a napját :-))

az első fénykép

2008-10-22T19:18:00.002-06:00

Ime a kismanó fejlődésben 9 hetesen. Ti mire tippeltek??

Megtörtént az első látogatás az orvosnál, Noah és daddy is élőben láthatták a kismanót a képernyőn :-) Mindenki rettentő kedves volt, a doktorbácsim is valami tündére fickónak tűnik igy első találkozásra.
Amúgy vegetálunk, nagyon rosszul vagyok minden nap, általában egész nap. Néha vannak jobb pillanataim, olyankor próbálok egy kicsit otthont varázsolni a házunkból, de aztán a végére megint jön a rosszullét. Noah délutáni alvását általában úgy várom mint a gyerekek a karácsonyt, mert ilyenkor én is letudok dőlni egy picit.
Az állandó hányinger, émelygés, fejfájás a társaim mostanában, de remélhetőleg hamarosan búcsút mondhatunk nekik mert nem éppen szivesen látott vendégeink. Bár ha belegondolok, hogy mégcsak 9 hetes a kistesó....akkor még van egy pár hetem a "vendégeimmel".
Azt még hozzá kell tennem, hogy nagyon furcsa épp mondtam G-nek, hogy képzelje már el, mint ahogy egyik napról a másikra megundorodtam a kávétól, szinte alig tudok ránézni a számitógépemre. Tudom nagyon vicces, de valahogy hányingerem lesz tőle :-))

néhány gondolat

2008-10-11T14:49:00.003-06:00

Be kell vallanom, a nem irásomnak az oka mostanában a rosszullétek mellett a világban fennálló dolgok is kiveszik a részüket. Kavarognak a gondolataim és sokszor azt sem tudom mit kellene csinálni. G már hosszú hónapok óta mindig azzal jött, hogy szeretne nagy mennyiségben kaját alapvető dolgokat venni, hogyha valami történne. Én meg mindig - na jó szinte mindig - lehurrogtam, hogy ugyan maradjon már, mi történhetne stb. Valamelyik este volt egy nagy beszélgetésünk ugyanerről a témáról és mondtam neki, hogy mostmár aztán nem akarok erről beszélni, mert teljes félelemben élek már, mint aki nem tudja mit várjon , hogy melyik oldalról csap a ház falába a villám. Isten már másnap két emberen keresztül is szólt hozzám, és bizony megfeddett. A hireket nem is olvastam már régóta mert talán nem akartam tudomást venni arról, hogy nem megy minden simán mostanában a nagyvilágban. Aztán rájöttem, hogy választhatom a homokba dugom a fejem stratégiát, vagy felkészült lehetek bizonyos szinten. Elkezdtem olvasni és kutakodni.
Nagyon jó példát olvastam a tiz szűzről akik közül öten felkészülten vártak, öten pedig nem. Én az első ötbe szeretnék tartozni. Azt választottuk, hogy inkább felkészülünk a legrosszabbra számitva, és majd örülünk, hogy nem a legrosszabb történt. Ha viszont a legrosszabb történik, bölcsen szeretnénk elébe állni.
Lehet, hogy sokan hülyeségnek tartjátok ezt, és talán nem is vagytok tisztába azzal, hogy bizony történhetnek rossz dolgok és átmehetünk nagyon nehéz időszakon akkor is, hogyha keresztények vagyunk.
Tartsuk életben azt a lángot a lámpásainkban!!

az első és remélem az utolsó

2008-10-04T13:40:00.004-06:00

Bocs, ha uncsi a téma, de most valahogy ez a rosszulétesdi köt le nagyon...na vajon miért?
Bár abbahagytam azt a bizonyos vitamint, és pár napig jobban is voltam, most valahogy mégis rámtört az egész nap ott lappangó, néha-néha hullámokban rámtörő rosszullét. Igazából abból a szempontból nem sajnálom, hogy úgy gondolom ez akár azt is jelentheti, hogy minden rendben van a kis embrióval.
Na de, tegnap voltam eddig a legrosszabbul. Dél körül. Aztán délután nagyon megkivántam egy bizonyos ételt és elmentünk este és ettem belőle, és estére megtörtént az első eset. Bizony úgy ahogy volt kijött. Bocs, de ez a véres valóság :-)
Noah-val is volt egy ilyenem. Emlékszem még Vajtán voltunk és valamelyik este bolognai volt és jól beettem és hát na estére kijött belőlem. Azóta most néhány hónapja volt az első eset, hogy képes voltam megenni a bolognait. Most per pillanat mondjuk rá sem birok gondolni. Brrrr.

Na de, ennek ellenére, ma elég jól vagyok, semmi komoly hányinger. Még. De azért most ledőlök egy kicsit mig Noah alszik.

vitaminos

2008-09-29T20:19:00.005-06:00

Az történt, hogy néhány napja elkezdtem szedni a babavárós vitamint, amitől ha azt mondanám, hogy rettentő rosszul lettem, akkor még enyhén fogalmaznék. Szóval tényleg rettentő rosszul voltam, egész nap csak émelyegtem, fejem fájt stb., úgyhogy jól utánaolvastam a tüneteknek és azt találtam, hogy sok terhes anyuka rosszul volt ezektől a vitaminoktól. Gondoltam biztosra megyek, úgyhogy tegnap nem vettem be, mára egy enyhe reggeli émelygésen kivül semmi rosszullétem nem volt. Na most akkor azt a következtetést vontam le, hogy inkább szedek béres cseppet, meg valami gyerek vitamint és azt gondolom, hogy ez untig elég lesz. Angie barátnőm még mondta, hogy próbáljam ki ami neki maradt a legutóbbi terhességéből, igy még annak adok egy csekélyke esélyt, de hogyha nem jön be, én komolyan mondom, hogy irgum-burgum és nem szedek ilyen bogyókat.
Amúgy azt is megfigyeltem, mit megfigyeltem, hiszen el sem kerülhetné a figyelmemet, vagyis tudomásul vettem, hogy délutánra akkorára nő a pocakom mintha legalább a hatodik hónapot taposnám. Először arra gondoltam, hogy ez milyen ciki, de aztán mostmár inkább büszke vagyok rá...és próbálom elkerülni a kérdéseket arra vonatkozóan, hogy mennyi idős terhes vagyok, mert ha megmondanám, valószinűleg szivinfarktust kapnának az emberek :-)
Na persze ennek is jól utánaolvastam , hehe, és az derült ki, hogy bizony a második és harmadik stb. terhességeknél gyorsabban nő a poci...hehe, izgi!!

Az újdonsült családtag

2008-09-26T06:38:00.002-06:00

Már nem birtam várni a hirrel, muszáj megosztanom...Új családtaggal gyarapodik a Summey család.

A helyzet az, hogy fogalmam sincs, hogy pontosan mennyi idős a kispicur, mert igazából csak egy hete derült ki, hogy terhes vagyok, de az előző hónapban is voltak már jelek amiből arra következtettem, hogy esetleg terhes lennék...de aztán a hónapnak abban a bizonyos szakában minden jel arra mutatott, hogy nem...én ennek ellenére még azt gondolom, hogy esetleg igen. Na de a pontos dátumok majd egy hónap múlva kiderülnek, amikor is meglátogatom a doktorbácsit.
Addig is, örüljetek velünk!!

Rosszulléteim még nincsenek, bár esténként egy kicsit émelygek, de semmi különös. Általában ugyanis akkor kezdődnek a reggeli rosszulléteim, amikor a dokibácsi is rámondja az áment a terhességemre...ez pedig csak egy hónap múlva lesz...úgyhogy lehet, hogy addigra túl is leszek a rosszulétes időszakon :-) Hehe.

tudom, tudom már régen irtam

2008-09-24T17:24:00.004-06:00

De mostmár itt vagyok újra és próbálok rendszeresen jelentkezni.
Anyuék itt voltak két hétig, és meg kell mondjam, nagyon jól sikerült az ittlétük. Sajnos néhány dolog kimaradt a programból amit szerettem volna csinálni velük, ugyanis szinte mindannyian kaptunk valami jó kis hányásos-hasmenéses virust, úgyhogy jó pár nap kiesett...De ennek ellenére azt mondhatom, hogy minden szuper volt. Noah imádta, hogy itt volt a papa és a mama és természetesen azóta is róluk beszél.

Még csak tegnap reggel mentek el anyuék, de már nagyjából visszarázódtunk a kis megszokott napirendünkbe. Ma már bibliaórán is voltunk, holnaptól pedig heti két délelőttöt vigyázni fogok egy barátnőm 18 hónapos kislányára.
Ebben az iskolaévben pedig ismét eljárok a MOPS találkozókra ami kéthetente van a gyüliben. Ráadásul ebben az évben felkértek, hogy vezessem az egyik csoportot. Izgi.

Most hirtelen ennyi, majd jövök gyakrabban a beszámolókkal!!!

látogatók

2008-09-09T07:06:00.002-06:00

A mentségem a nem blogolásra a következő: anyukámék ma érkeznek és rettentően boldog vagyok miatta...de még mielőtt ideérkeznének ki kellett az irodánkat TELJESEN üriteni...úgyhogy a többit gondolom eltudjátok képzelni :-)
Már a repcsin csücsülnek és ma délután 4-kor érkeznek!!

Nem igérem, hogy rendszeresen fogok irni amig itt lesznek...de még az is lehet, hogy igen...talán igy a nagyszülőkkel egy kicsit több időm lesz...:-) ki tudja??

válasz

2008-09-05T07:08:00.003-06:00

A "nagy esemény" után úgy döntöttem , hogy megosztom a tapasztalataim egy nagyon kedves anyukával, akit mentoromnak is nevezhetek és rengeteg bátoritást kapok tőle és persze sokat is tanulok a családjától. Szavakba sem tudom önteni mit jelent egy ilyen család életét látni és látni megélni azokat a dolgokat amikről beszél. Lori egyébként az az anyuka, akinek az órájájára járok havonta egyszer, amit Keeper's of the Home-nak hivnak. Lorinak és a férjének 8 gyerekük van, ebből 6-ot örökbefogadtak.
Bocsánat az angol bejegyzésért, de most nagyon nincs időm leforditani...ha mégsem beszélsz angolul, és hagysz egy bejegyzést az email cimeddel...na akkor talán esetleg veszem a fáradságot és leforditom és elküldöm neked. :-)

Ime az email:

Hello sweet Gabi,

Yes, most definately my children have done something like this! :-) ALL children are foolish and sinful! And even children who are being faithfully trained will have moments like these. We just need to do what we need to do in the moment (like you did by leaving and getting to the car and home) and then realize that we need to just do the NEXT right thing, and keep training and teaching and being faithful to do what we need to do.

If my children acted out like that and screamed like that. I would have done what you did and went to the car and left. When we got home, I would have calmly, given them a spanking. We start at 3 spanks. BUT I would need to be calm so it wasn't retribution or getting back at him....but done in love with calm firmness.

Also, when things like this happen we need to go down our mental checklist of the practical:

1. Am I staying out too long and not being home in time for naptime? If so, I need to be more faithful to plan things differently so I can be home for naps and lunch etc.

2. Am I not being faithful to be home enough? If I am not home, I cannot train properly.

3. Am I home too much, and alone and not giving my child a chance to practice what he's learning by being around other children and families or out in public. (most moms don't have this problem. Most are gone from home way too much, but occasionally I meet a mom who almost never leaves her home and that is not good either. We need balance.)

4. Am I not being faithful to train each time they need it. Am I reverting to giving "chances" and not requiring FIRST time obedience at home all day long, every day?

5. Am I being faithful to train my child to hear "no" and to obey cheerfully?

6. Am I training them to be cheerful when we need to stop one thing and move on to another at home?

7. Am I making sure that nap times, bed times, and eating times are on time and being faithful to make sure not to push my child too far off schedule?

8. Am I having fun with my child? Am I smiling at him? Hugging him? Delighting in him? Playing with him? Laughing with him? Getting down on the floor and cuddling and tickling etc. with him?

Please don't feel badly. Truly we have ALL had experiences like this! Do not be discouraged! Realize that Noah is sinful and foolish. He is like every other child. He needs you and your husband to do what the Lord would have you to as parents....to first and foremost PRAY. That was awesome that you came home and spent time with the Lord! His word does encourage us to endure and to persevere in well doing...to not give up or quit! Satan wants us to quit and grow weary. But we can't! We can't quit....it only gets worse. Satan wants us to be discouraged and think that it will never change or that what we're doing that is right and good will not make a difference....he's a LIAR! Don't listen to his lies. Think on what is TRUE. Phil. 4:8

Gabi, I'm soooo proud of you! You are in the Word, you are seeking to be the mom and wife that the Lord would have you to be! Stay the course. All children do these things, but when they happen it reminds us that we need to pray more, and maybe we need to be more faithful to get home sooner so they can have their naptime. We may need to be faithful to make sure they are obeying the FIRST time they are called or instructed to do something. It just reminds us to be steadfast and to keep going in what we know is right, good and biblical.

Make sure you're getting rest at rest time, and that you're in the Word in the morning and that you're getting into bed at night so you're more rested for the day ahead. Pray and keeping being faithful! You're doing a great job! I mean that. Nayibe has shared with me how much she enjoys her time with you and Noah and how well you're doing. Hang in there! Don't let one time or one day spoil all the good you're doing in Christ! God will be faithful as you continue to look to him!

I love you!

Lori

megalázó és alázatra inditó

2008-08-27T14:05:00.004-06:00

A délelőtti bibliaóra után Angie-vel és a gyerekekkel elmentünk a Mekibe, ahol életem egyik legmegalázóbb helyzetébe keveredtünk :-) Noah akkora üvöltést és hisztit levágott, hogy ilyet még soha. Voltak már nagy hisztijei a boltban, nyilvános helyen, de ekkorát még nem produkált. Olyan pillanat volt, amikor az üvöltésétől nem hallottam a saját hangom és az anyukák kb olyan szemekkel néznek rád, hogy azt gondolják, te aztán tényleg nem sokat konyitasz a gyerekneveléshez. És ha nem én lennék az a személy, aki az életének ebben a szakaszában nem erre helyezné a legnagyobb hangsúlyt, akkor még meg is érteném ezeket a gondolatokat. De nem. Noah-ra nincs ráhagyva semmi, nincs elnézve egyetlen nyafogás vagy hiszti, odajön ha kérem, szót fogad de természetesen nem verjük ki belőle a csalafinta kisfiút. Ugyanolyan jókedéjű és pajkos mint a többi kétéves. Magyarul, foglalkozva van vele.
Azt irtam a cimben, hogy megalázó és alázatra inditó. Rettentő megalázó volt, de alázatra inditott, nem álltam le vele üvöltözni, de sajna a karjánál fogva kellett a kocsihoz húznom. Szó szerint. Totálisan úgy tünhettünk a kivülállóknak, hogy tényleg fogalmam sincs mit csinálok. És tudod mit. Tényleg fogalmam sincs. Istenre támaszkodom, hiszem, hogy Ő hivott el arra amit csinálok. Ahogy csinálom.
Nem fogom megbüntetni, már rég elmúlt, fogalma sem lenne, hogy miért kap büntetést. A kocsinál kapott két közepesnek mondható dádát a lábára. Mindig oda kapja, tudta, hogy valami olyat csinált amit nem szabadott volna. Tudta, hogy miért kapta. Majdnem sirtam hazafelé, de nem. Azt juttatta eszembe Isten, hogy én is ilyen vagyok. Ő meg kegyelmes. De azért nevelő. Megbocsátó, de nem ráhagyó. Nekem is ilyennek kell lennem az én gyerekemmel.
Úgyhogy mi a tanulság? Megy minden tovább, és nevelünk ezerrel. Nem hagyjuk rá a hisztit. Inkább próbáljuk megtanitani arra, hogy mi a helyes. Azért csináljuk - egyrészt -, hogy ne hisztis felnőtt legyen belőle. Leegyszerűsitve ezért, de nem, ennél sokkal többért.

Csak ezt az élményem mindenképp megakartam osztani amig frissek a gondolatok. Valószinűleg nem tűnik olyan nagy cuccnak másnak , de nekem ez ma egy elég nagy cucc volt :-)

akkor én is

2008-08-25T06:35:00.005-06:00

Azt hiszem itt az idő, hogy akkor én is irjak azokról a témákról amikről Kamilla és Liv is irogatott mostanában. Megmondom őszintén annyi gondolat kavarog a fejemben ezekkel a témákkal kapcsolatban, hogy nem is tudom hol kezdjem. Az okok - legalábbis az a néhány ami most hirtelen eszembe jut - amiért szinte soha nem irok ezekről a következők:

nem akarom, hogy az emberek belém lássanak és az én gondolataimat rágcsálják...ha belém kötnének, úgy érzem nem lenne erőm megvédeni az álláspontomat. Ez talán azt is jelentheti, hogy az álláspontom nem állja meg a helyét. Gondolhatnánk. De ez nem igaz, hehe. Megállja a helyét, mert nem én találtam ki. Ez viszont azért is elég furcsa és buta oknak tűnik - most, hogy igy elgondolkodom - mert alapjában véve elég ügyesen megtudom magam védeni és na hát hogy is mondjam...nem kell engem félteni...és tessék valahogy itt van ez az ok...brrrrrrr.
a második ok az elsőből következik. Úgy érzem RENGETEGET kell tanulnom és hát hogyan is bátorithatnék én valakit mikor még én is az elején vagyok mindennek.

Na most akkor már nem sorakoztatom az okokat, inkább belevágok.
Mikor Kamilla blogjára rátaláltam, úgy éreztem táncot jár a lelkem. Elég viccesen hangzik, de igy van. Nem tudom jobb szóval leirni. Úgy éreztem, hogy Kamilla azokat a gondolatokat irja le amiket én sosem mernék, pedig itt vannak, bennem vannak, az életem, a mindennapjaim részei. Majdhogynem ki is rakhatnám a blogom oldalára : "a másik blogom" és odatehetném Kamilla linkjét. Na ennyire :-) Tisztelem Kamilla bátorságát és határozottságát ahogy Istenről ir és arról, miken mennek keresztül, hogyan tanulnak, mik a céljaik stb.
Ugyanakkor úgy érzem, hogy nincs jogom kivesézni a témát mert nekem nincs három vagy négy vagy nyolc gyerekem. Nekem egyenlőre egy gyerekem van. Viszont ahogy ezekről gondolkodtam sok dologra rájöttem. Amikről a lányok irnak az ő blogjukon nekem úgy érzem Isten már az első gyereknél próbálja megtanitani, megmutatni, megélni. És ezért nagyon hálás vagyok.
Hogy miért vagyok még hálás? Hálás vagyok Istennek azért, hogy elhozott idáig. Hogy itt élhetünk ahol élünk. Tudom, hogyha otthon maradunk, talán sosem láttam volna meg ezeket a dolgokat. Most, hogy már majdnem két éve itt vagyunk jövök rá, hogy HALVÁNY LILA FOGALMAM sem volt mielőtt Noah megszületett, hogy milyen elvek alapján szeretném nevelni a gyerekeimet, hogy mit is jelent egy gyerek, hogy mi az én részem ebben, hogy miért jó, hogyha otthon maradhatok vele/ük..., hogy miért én leszek/vagyok az, akit Isten megfog változtatni ezen keresztül, hogy nehéz lesz (még egy gyerekkel is), és a másik része, hogy miért fogom szeretni, hogy miért leszek hálás, hogy mennyire megfog változni a képem Istenről, családokról, gyereknevelésről, magamról...
Hálás vagyok azért is, hogy olyan családokkal találkozhatok akik épithetnek ebben a kalandban, akik bátorithatnak, akiknél eredményt látok, akik nem a levegőbe beszélnek, akik megélik azt amit mondanak és amiben hisznek. Ezért is hatalmas öröm nekem az amikor olyan embereket hoz Isten az utamba mint Kamilla vagy Liv. Akik ráadásul nem itt a nagy "gyerekcentrikus" Amerikában élnek, hanem otthon ahol az emberek hülyének nézik a másikat, hogyha otthon szeretne maradni a gyerekeivel, vagy esetleg a kettő mellé még bevállal még egyet, vagy még kettőt, esetleg többet.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy - fájdalmas, de - tudom, hogy én vagyok az elsősorban akinek meg halnia minden nap azért, hogy a gyereke(i)mnek megfelelő életet biztositsak. És itt totál NEM pénzre és iskolára gondolok. Lelki dolgokról beszélek, karakterről, tiszteletről, elfogadásról.
Ha tudnátok mekkora halál volt nekem az elején az, hogy otthon KELLETT maradnom Noah-val. Igen, én is belehaltam minden nap. Akkor, abba. A szülés utáni depresszióm kb. egy évig tartott. Persze az sem segitett, hogy Noah 5,5 hónapos korában költöztünk messzi földre, új környezetbe stb. Ma már tudom, hogy a szülés utáni depresszió hormonális dolog, de bizton állithatom, hogy nálam nagy részét az is kivette, hogy ez a kis jövevény felboritotta az életem. Belehaltam. Imádtam a kismanóm, de nem akartam. A régi életem akartam, az "akkor ülök le emailt irni, amikor én akarok" életem, az "akkor akarok enni, vagy zuhanyozni amikor én akarok". Milyen élet az? ÉN, AKAROK. Nem mondom, hogy ez totálisan megváltozott, de tudom, hogy változik és Isten dolgozik rajtam. És Isten nagyon jól tudta ezt, tudta, hogy egy gyerek mennyire felfogja boritani az én kis világomat. És azt is tudja, hogy mikor akar megmunkálni majd egy másodikkal is :-)))
Hogy mit akarok irni ezzel? Igazából csak eszmét futtatok. Hálás vagyok. Harcolok, megyek előre, nincs más választásom. Vannak iszonyú nehéz napok, vannak gyönyörűek.
Ha szavakba tudnám önteni azokat a gondolatokat amik Istenről, gyereknevelésről, házasságról foglalkoztatnak, megtenném. Addig pedig csak morzsálgatok itt, úgyhogy bocsánat, ha kicsit értelmetlen a bejegyzésem :-)
Kirakhatnám a T betűt a hátamra és úgy járkálhatnék. Tanuló vagyok, minden nap tanulok valamit, de gyorsan szeretnék tanulni, hogy ne rontsak el semmit. Persze rontok :-)) Hatalmas felelősségnek tartom már azt is, hogy Isten ezt az egy gyereket ránk bizta. Ki vagyok én, hogy gyereket tudjak nevelni? Hogy olyan felnőttet neveljek belőle akiben Isten gyönyörködik, aki Istenben gyönyörködik. Akinek szolgáló szive van, akit nem az önzőség vezérel, mert nem ezt látta otthon, akinek az a szó, hogy Jézus jelenti a MINDENT.
És akkor itt jön a képbe az a dolog, hogy nem lesz magától olyan. Nem gondolkodtatok még el azon, hogyha láttok egy kétévest, mennyire természetesen jön belőle az önzőség, a minden az enyém, add ide, hozd ide stb. Milyen érdekes, hogy ezek a dolgok, a rossz, mind bennünk vannak. A jóra való törekedést, a helyes dolgokat meg kell tanulnunk. Ki tanitsa meg a gyerekeimnek ha nem én - és persze az apukája -, hogyan bizhatnám ezt a feladatot bárki másra?? (Itt azért megjegyezném, hogy nem itélek el senkit sem aki nincs otthon a gyerekeivel, és bölcsibe adja őket. Ezt csak úgy zárójelben.)

Közben reggel lett, meg dél, meg takaritás, meg ebéd készités....sajna kizökkentem a gondolatmenetből, de azt hiszem most ez igy egyenlőre amúgy is elég :-)

vevőbarát társadalom

2008-08-15T13:03:00.005-06:00

Egyik reggel mikor Noah-val reggeliztünk, azt vettem észre, hogy a placemat-je alatt (na most ha valaki megverne sem jutna eszembe, hogy ezt hogyan hivják hazafelé...) dudorodik valami. Felhajtottam és ezt láttam:

Megmondom őszintén egyből pánikba estem, hogy most akkor mi lesz a nem éppen olcsó asztalunkkal amit ráadásul még eléggé szeretünk is. Mondtam egyből G-nek, hogy mi lenne hogyha felhivná az üzletet ahol vettük, hogy mit szólnak. Na és akkor oda akarok kilyukadni, hogy a majdhogynem 2 (!!!!) éves asztalunkat SZÓ NÉLKÜL kicserélték és kaptunk egy újat. Ezt nevezem én vevőbarát társadalomnak!!!

egy másik blog

2008-08-12T13:32:00.004-06:00

Meg akartam emliteni - a kedves blogiró engedélyével természetesen :-) - , hogy nemrégiben felfedeztem egy blogot - katt a blog szóra - amit azóta rendszeresen olvasok. Az ok amiért ezt egyáltalán megemlitem, mert a témák amiről olvasok, mondhatom, hogy 100%-ban megegyeznek az én véleményemmel, elképzelésemmel. A másik ok amiért ezt megemlitem, mert a blog irója magyar és ha már az "emliteni" szót akarnám még egyszer megemliteni, akkor azt is megemliteném, hogy nagyon örültem, hogy egy olyan magyar, otthon élő anyukát találtam akivel ennyire megegyezik a gondolkodásunk. Ir otthonoktatásról, Istenről, gyereknevelésről, mindenféle praktikákról.

Na szóval, ez volt a reklám helye...:-)) ti is menjetek és szimatoljatok körbe arrafelé hogyha van kedvetek :-))

bargello

2008-08-08T13:07:00.006-06:00

Varrós pályafutásom első bargello -ja.

Igy kezdődik a munka...Megcsináltam a csikokat. Azután összevarrtam őket. Felcsikoztam a csikokat... Egymás mellé illesztettem őket mert látni szerettem volna, hogy mi lesz belőle...

És láss csodát... :-))
Valamilyen oknál fogva ezt a képet nem egyenesen töltötte fel a blogger...akármit is csináltam mindig ilyen lett...vagy lehet, hogy csak én vagyok ilyen béna???

Na de a munkának még közel sincs vége. Ezután ugyanis még felfogok varrni egy zöld csikot a négy szélére, úgy ahogy a barnát is feltettem, de a zöld kb . háromszor olyan széles lesz. Ezután felteszem a hátulját és teszek közé olyan izékét amit fogalmam sincs , hogy hivnak, valami bélés féleség...nnna. Azután jön a nagy meló. Megfogom próbálni saját kezüleg összevarni, a terv az, hogy a hullámok mentén varrok majd a kockák közepébe...de még azon is gondolkodom, hogy kézileg készitsem, ami jóval nagyobb munka, de még nincs meg az a speckó talp a gépemre amivel a másikat megtudom csinálni. Még nem tudom.

félkész kert és lakóközösség móka

2008-08-06T06:47:00.004-06:00

Ahogy megigértem feltettem két képet a félkész állapotban lévő kertről...amiről még mindig negyvenmillió elképzelésünk van, hogy hogyan lehetne megcsinálni...és a helyzet tegnap esti állása szerint..avagy...héj G, gondolkodtál a kerten, hogy mit csináljunk vele??? .... a válasz az volt, hogy nem...hát akkor még alszunk rá egyet :-)) (De azért hasonlitsátok össze a tegnapi meg a mai képeket, mert egyértelműen látszik a változás...:-)

Tegnap délután még az a jeles esemény is történt, hogy a lakőközösségnek volt egy kis party-ja, ahol volt "ingyen" hot-dog, meg jégkrém, meg felfújós-ugrálós a gyerekeknek, meg arcfestés, meg tűzoltók és rendőrbácsik...

Noah imádja ezt az ugrálós cuccot...

Megnéztük a nénó autót is, mert azt is szereti mókus miska...

Ezt a tűzoltóautón találtuk..hát nem édes?

Ez pedig az esti fürdés alkalmával készült...ami mindig szupernagy móka.

Itt vagyok ragyogok

2008-08-04T21:09:00.005-06:00

Egész hétvégén "kertben dolgozóst" játszottunk. Ez azt jelenti, hogy próbáljuk - még mindig - helyre pofozni az udvart. Hihetetlen mennyi kis és nagy zug van amit rendbe kell tenni, mert nagyon úgy néz ki, hogy azok a fránya gazak nem mennek maguktól sehová. A helyzet az, hogy már egyszer elkezdtük babrálni ezt a fönti helyet, aztán annyiba maradt a dolog. Fönti alatt azt értem, hogy az udvarnak van egy része ahová kis lépcsőn kell felmenni és egy jó egy méterrel magasabban fekszik az a rész. Ráadásul ott kezdődött a baj, hogy az előttünk itt lakó egyedülálló idősebb néni egyáltalán nem mondható, hogy szépen karban tartotta a területet...amit egyébként mostmár teljesen felfogtam, hogy miért nem...azért mert hatalmas és sok kis rejtett bokor meg virág van amivel minddel foglalkozni kell. Persze ez nekünk azért mókásabb mint a néninek volt, mert mi Noah-val eltudunk szöszmötölni kint, de a néninek ez sok volt. Szóval azon a fönti helyen olyan pici fadarabkák voltak letéve, plusz jónéhány bokor meg virág és hát valami iszonyúan nézett ki a hely. Amikor anno nekiálltunk, hogy majd megcsináljuk, akkor felszedtük már az összes nejlont és a fadarabkákat, aztán - már nem is emlékszem pontosan - valaminek hiányában (ötlet, pénz ??) annyiban maradt a dolog.

Aztán mivel nem foglalkoztunk vele, hát ez lett belőle (képek móka és tanulság gyanánt lettek felpakolva avagy, igy néz ki egy házi dzsungel):

Tarzan a dzsungelben , hehe :-)

Namostakkorkérepszépen, hol is van a mi van??

Gazfickók...

Hopp, egy kis gazfickó a kiirtott dzsungel közepén ( az a téli kesztyű azért van a kezén, mert a daddy-nek meg a maminak is volt kesztyű a kezén és igy természetesen neki is kellett egy :-))

Imádnivaló ahogy a kis lapátjával segit.

Na szóval, ez volt a dzsungel. Odáig jutottunk, hogy minden le lett kaszabolva és most próbáljuk kitalálni, hogy elégessük-e ezeket a szép példányokat egy nagy kupacba, vagy ne. A vagy ne azért játszik be, mert engedélyt kell kérni és kb. 20 dolcsit kell fizetni azért, hogy a saját udvaromban tüzet rakjak. Szépen vagyunk mi??
A dzsungel rendberakása arra inditott, hogy elkezdjek foglalkozni az udvar többi részével, ami elég jó móka. Ma délután is kint voltunk miki mókussal a kertben és amig ő a kismedencében felváltva pisilt és lubickolt, addig én egy jó nagy területet kiirtottam. hehe. Ha megnézed a fenti képet megint, pontosan a másodikat akkor látható, hogy a fal mellett a bal oldalon van egy virágágyikó, jobban mondva hidd el, hogy ott van, mert sok ugyan nem látszik belőle. Irtottam, téptem és szaggattam, vágtam és metszettem (ezt jól irtam?). Holnap lefényképezem és majd ámulhattok, hogy hová lett a sok zöldlevelű :-)

A végére az történt, hogy manó mihálynak láza lett, ami bizony nagy esemény, mert már jóóó pár hónapja nem járt errefelé betegség. Még nem igazán tudom, hogy mi van a dolog háta mögött, de szerintem valami nátha, mert már lefekvés előtt bőszen mondogatta, hogy nóz, nóz, hehehe, szépen magyarosan meg is irtam.

Lassan szinte már

2008-07-25T13:33:00.002-06:00

úgy jövök minden nap a saját blogomra, hogy abban reménykedem...hátha irt valaki egy új bejegyzést helyettem. Aztán rájövök, hogy rajtam kivül senki nem fog irni :-)
Nem azért nem irok, mert igazából nincs mit...hanem valahogy úgy érzem, hogy annyi mindent próbálok bepaszirozni egy napba..., hogy ez valahogy mindig lemarad.
Viszont most itt vagyok, úgyhogy megpróbálok irni valami érdekeset :-)
Nálunk minden rendben, rohannak a napok, vagy legalábbis úgy tűnik...ráadásul már megint péntek van...Egyébként is a péntek a kedvencem. Itt a hétvége, főzök valami finomat, elmegyünk gyülibe és G is általában itthon van. Most szombatra persze épp azt tervezi, hogy motorra pattan és veszi a sátorfáját --- szó szerint. Mindig tervezi, hogy elmegy majd, de aztán valahogy mindig itthon ragad, mert jó apuka lévén, minden szabad percében inkább Noah-val van. De aztán mondtam neki, hogy csak nyugodtan menjen, mert pont ezért érzi úgy, hogy semmire sincs ideje. Pici manó Noah-nak is sajnos majd meg kell tanulnia, hogy nem minden körülötte forog, igaz? :-))
Szóval úgy tűnik szombat éjjel egyedül leszünk. Persze nincs semmi kifogásom ellene, szeretném ha G jól érezné magát, hiszen szegényke annyit dolgozik...ráfér egy kis pihenés.

Amúgy Noah meg valahogy teljesen nekiállt felnőni...egy hete nincs cumi és eléggé elkezdett érdeklődni a WC-be való pisilés iránt is...megmondom őszintén kicsit még húzom a dolgot, mert tudom ez egy nagy falat lesz...várok még egy pár napot, hogy megmarad-e az érdeklődés, aztán hajrá. Majd elmesélem hogy haladunk.
A cumis történet meg úgy végződött, hogy már jó pár cumit összerágott és ki kellett őket dobni. Aztán próbáltam a tudomására hozni, hogyha ezt igy folytatjuk, akkor azok a cumik végérvényesen elfognak menni pá-pá. Múlt hét pénteken pedig mindenféle bejelentés nélkül fogta magát és kivitte a kukába a cumiját...én meg mentem utána és próbáltam kérdőre vonni, hogy most akkor tényleg érti-e a következményeket :-)
Azóta nincs cumi.
Ráadásul teljes döbbenetben vagyok, mert annyira ragaszkodott mindig a cumijához, hogy ahhoz képest nem is kérdezi meg olyan sokszor, hogy cumi...cumi...cumi...
Ez könnyű volt :-) Majd meglátjuk, hogy megy a WC-s dolog :-))

Majdnem azt is elfelejtettem megemliteni, hogy szeptemberben jönnek édesanyucikámék...és nagyon örülünk, már nagyon várjuk őket!!!

szombat este Vegas-ban

2008-07-10T06:50:00.006-06:00

Most, hogy már hazaértünk, gondoltam még egy kicsit megosztok veletek a nyaralásunkból. Szombat este Mike és Ági és kis csapatuk meglátogatott bennünket Kaliforniából. Ez azért is volt nagyon szupi, mert bár tervezték, hogy eljönnek amig Vegas-ban vagyunk, végül úgy volt, hogy mégsem tudják összehozni...szombat délután mégis úgy döntöttek, hogy kocsiba ülnek és autóznak jó pár órácskát :-) Ági nővére Kata, apuja és apuja felesége és persze a ház ura, Mike kisérték el az én kedves barátnőmet...akinek már szépen kerekedik a pocikája :-) Nekem nagyon felüditő volt látni őket, kicsit szomorkodtam is, hogy miért nem lakhatunk közelebb egymáshoz stb.... de ezt leszámitva szerintem nagyon jól sikerült a látogatás. Szombat este miután Noah és Szofika már az igazak álmát aludták, mindannyian bementünk Vegas-ba, hogy közelebbről is megnézzük micsoda nagy "élet" folyik ott esténként a hires kaszinókba. Hát hadd ne mondjam, hogy döbbenetes volt látni a hires "bűn városát" - ahogy hivják Las Vegas-t - éjjel egyenesben. Ugyanakkor gyönyörű volt a kivilágitott város, a nyüzsi, és nem utolsósorban az, hogy a barátainkkal voltunk ott. Másnap elautóztunk a közelben lévő Hoover Dam-hez. Részt vettünk egy olyan kis tour-ban, és sok mindent megtudtunk erről a gátról. Nagyon érdekes volt, és a két kis manó is hősiesen helyt állt :-) Egyszóval, Ági, nagyon örültünk, hogy eljöttetek!!!!

A fényképek - totálisan nem sorrendben :

Hoover Dam Tour - Noah és a nagy "áramcsinálók" :-))

Hoover Dam

...még több áramos cucc ...

Noah és a mélység

Noah az "áramcsináló"

Ági és baba, reggeli után

Részlet az új hidból, amit azért épitenek, hogy felszabaditsák a forgalmat a Dam-ről...ráadásul ezt már majd mindenféle fajta autó használhatja, mert a mostani felállásban, csak személyautók mehetnek át a Dam-en...

Parkoló a sziklák között

Ez csak úgy :-))

Szofi és Mike, a turisták.

Családi móka.

Szofika.

Mike és Szofi baba.

Las Vegas-i huncutság.

Mike és após pajtás.

tegnapi bejegyzéshez igért fényképek

2008-07-05T07:27:00.003-06:00

halacskák

oroszlános huncutság

Kaszinólátogatás

...az én gyönyörű beállásom...

megint halacska, meg teknős, meg mindenféle állatkák

Mami és Noah a vizesésnél

események

2008-07-04T07:27:00.004-06:00

Lili blogján nézegettem néhány csinos kis muffint és erről jutott eszembe, hogy teljesen elhanyagoltam a tájékoztatást torna/diéta szempontjából. Na az úgy volt, hogy a szándék megvolt bennem, hogy folytassam a torna és diéta mókát a nyaralás alatt, még a cipőm is elhoztam, hogy majd én itt is nagyon aktiv legyek, a probléma már csak ott van - na jó nem CSAK -, hogy nincs egy olyan zug sem ahová elhúzódhassak ugrabugrálni. Azt is gondoltam, hogy majd szépen betudom tartani a diétámat ilyen fincsi kaják mellett...de az is kútba ugrott. (hehe, ez nagyon vicces ez a kútba ugrott dolog)
Na szóval ott tartok most ezzel, hogy azért próbálok úszni minden nap...de közben igazából úgy döntöttem, hogy miután ennyire fuccsba (hehe, ez a szó is nagyon vicces) dölt a terv, próbálok mindenféle kaját élvezni, persze csak mértékkel :-))
Egyébként meg azt is meg kell, hogy emlitsem, hogy miután csinálok valami igazán ugrabugrás tornát, másnap - és még napokig - úgy fáj a térdem (izület) , hogy nagyon. Ez nem annyira jó. G szerint ilyenkor mindig várnom kellene amig teljesen elmúlik a fájdalom. Mivel múlt hét szerdán is ilyen torna volt soron, jó pár napig még a lépcsőn is eléggé szenvedés volt a mászkálás. Nem a kis lépcsőkről beszélek...itt a felső szinten vannak a hálószobák...úgyhogy próbálok nem föl-le szaladgálni.
Na de, ezzel csak azt akartam mondani, hogy elég rozoga a térdizületem és elég szomorú vagyok miatta...ugyanis szeretnék tovább tornázni, de aztán mindig benne van a pakliban, hogy másnap mennyire fog fájni a térdem...Ha valakinek van valami jó kis tippje...hát ne kiméljetek!!!

A tornás élményeim után azt is el kell, hogy mondjam, hogy mennyire jól érzem magam itt!!! Ez azért is megjegyzésre méltó, mert nem gondoltam volna, hogy ez is el fog jönni. Az apósom és az anyósom igazán szeretetreméltó és kedves emberek, de azért anyósom és köztem mindig is ott volt valami láthatatlan feszültség :-)
Mivel ezt szerettem volna hogyha megváltozik, kis anyukás-bibliaórás társaimmal már hónapok óta imádkozunk ezért!! És láss csodát!!! Ez az együtt töltött idő, semelyik előzővel sem hasonlitható össze. Ez tudom, hogy nem én vagyok...mert még mindig van olyan pillanat amikor azt mondom, hogy irgumburgum :-), de ilyenkor egyből próbálom Isten elé vinni ezeket a dolgokat, mert ha én próbálnám ezeket megoldani, csak szépen lassan megint felgyülemlene bennem a dolog.
Valahogy mindig úgy éreztem, hogy sosem tudta feldolgozni, hogy nem amerikai feleséget választott a kisfia :-). Ráadásul ennek a leányzónak még rövid is volt a haja, ami mindig kimondatlan volt és nem is tudtam, hogy ez ennyire fontos volt neki....na de most...mivel már elég hosszú a hajam...mostmár mondhatjuk azt is, hogy nem vagyok "rövidhajú"...hát azt hiszem ez nagyon tetszik neki!!! Micsoda apró dolgok, amiket az ember nem is gondolna, hogy ilyen fontos másnak!! Szóval az a lényeg, hogy sokat lógok anyósommal, jövünk-megyünk, varrunk, segitek neki főzni, mosogatni stb...és ami a legjobb, hogy teljesen szivből jön minden!!! HURRÁ!!!

Még mielőtt azt gondolnátok, hogy vége a bejegyzésnek, hát hadd mondjam el, hogy még nincs vége, mert nagyon irhatnékom van :-)
Valamelyik nap bementünk a Strip-re Noah-val ahol van az a rengeteg nagy csillogó-villogó kaszinó meg érdekesség. Noah rettentően élvezte a nyüzsit. Kaszinóból ki-be mentünk, mert mindenhol van valami különlegesség...az egyikben pl. oroszlánokat lehet nézegetni, a másikban flamingókat, halakat stb. Ráadásul néhány kaszinót egy olyan metróféleség köt össze, amit Noah megint csak nagyon élvezett, hiszen imádja a vonatokat!!! (Képeket teszek később!!)
Még mielőtt valaki kiakadna, hogy egy két éves gyerekkel kaszinóban jártunk, hát annyit mondok, hogy ez itt teljesen normális és úton-útfélen babakocsit tologató emberkéket láthatsz, szóval nem csináltunk semmi furcsaságot azzal, hogy elvittük Noah-t. :-)))

golgota

2008-06-30T07:15:00.003-06:00

Tegnap délelőtt - kihasználva a nagyszülők adta lehetőséget - G és én elmentünk az itteni golgotába. A las vegas-iban már voltunk pár éve, de most felfedeztük, hogy itt ebben a kisvárosban is alakult egy és gondoltuk elmegyünk megnézni. Pici gyüli, kb. 30-an voltunk és nagyon tetszett. Tetszett, hogy kevesen voltunk, meg az is, hogy minden gyüliben máshogy dicsőitenek :-) . Azon gondolkodtam, hogy ugyanazt a dalt még hányféleképpen lehet elénekelni :-). Jó volt!!
G mondta, hogy mikor karácsonykor itt volt és elment oda, mikor a végén készült elmenni és már "beszélgetőtávolságon" kivül volt, a pásztor utána szaladt de már túl messze volt ahhoz, hogy beszélni tudjanak, úgyhogy gondolom csak annyit mondhatott, hogy helló, jó hogy itt voltál :-). Most meg mikor arra került a sor, hogy akkor nyissuk ki a bibliánkat, rájöttem, hogy itthon hagytuk...úgyhogy valaki gyorsan felugrott és szerzett nekünk egyet...de a végén végülis nem jött oda senki, hogy "elakarjuk-e mondani a megtéréshez való imát"...na jó, nem gonoszkodom tovább... az egésszel csak annyit akartam mondani - amit G-nek is mondtam -, hogy most biztosan mindenkinek majd lelkiismeretfurdalása lesz, hogy nem jöttek oda hozzánk. Mondtam neki, hogy még vissza tudunk menni a héten máskor is, hogy megadjuk nekik a lehetőséget :-)))

Azt még meg kell emlitenem, hogy jó itt, hogy nekünk is jót tesz a környezetváltozás. Tegnap este mikor Noah már javában aludt kimentünk a picur medencébe G-vel és bekapcsoltuk a buborékokat, és pici bort ittunk és perecet eszegettünk. Szupi volt :-))

Nevada

2008-06-28T06:53:00.002-06:00

Csütörtök este érkeztünk meg Nevada-ba G szüleihez és itt leszünk július 7.-ig. A repülő út csak kb. 1,5 órás volt, úgyhogy ez a decemberi hazarepülés után meg sem kottyant. Noah teljesen odavolt a repülőktől, és szépen ült az ülésen az egész idő alatt. Persze azt meg kell jegyeznem, hogy ebben a kis hordozható dvd lejátszónak is nagy szerepe volt :-). Dehát egyszer az mondta nekem valaki, hogy a gyereknek "mindent szabad" a repülőn :-))

Már javában ágyban lett volna Noah helye aznap este mikor megérkeztünk, igy a tegnapi nap azért meglátszott rajta az a kihagyott pár óra. Ráadásul itt egy órával korábban vagyunk mint otthon, igy tegnap este már - itteni idő szerint - 6-kor ágyban volt! Most reggel 6 óra van és még mindig nem mozdult meg. Sőt még a hátsó nagy örlőfogai is jönnek, sorban pusztitja el a cumijait, mert annyira rághatnékja van, hogy ha nincs cumija akkor a kis ujjacskáját próbálja rágni. De ahhoz képest jókedélyű, és szemmel láthatóan jót tesz neki egy kis környezetváltozás. Persze nekem is :-)
Ami még szuper jó, hogy G szüleinek van egy jó kis medencéjük, igy tegnap délután már egy hatalmasat fürödtünk, Noah is nagyon élvezte, csak az nem tetszett neki, hogy nem tud csak úgy ide-oda menni a vizben.

2008-06-25T06:40:00.007-06:00

A mai nap jeles eseménye az, hogy ma van a 4. házassági évfordulónk!! Éljen, éljen, hurrá, hurrá. Ennek ünneplésére nem öltöztünk fel szép ruhába és nem mentünk el egy étterembe...persze nekem ez volt az ötletem :-)
G viszont már korábban felvetette az ötletet, hogy mi lenne, hogyha elmennénk a motorjával valami szép helyre és hogy vinnénk valami kis élelmet és szépen elfalatoznánk kettesben. Egy percnyi ellenállás után - ami hurrikánként söpört végig az agyamban :-), gondoltam, hát miért is ne. Szóval Noah-t "leadtuk" Angie-nél, vettünk hamit és egy órai motorozás után elérkeztünk egy folyóhoz ami egy gyönyörű canyon-ban van. Ahogy mentünk a pusztaságban, halvány fogalmam sem volt hogyan lesz ebből folyó, de hihetetlen szép volt, ahogy egyszer csak feltünt az a hatalmas mélyedés a földben.
( Az egész dolog azért van múlt időben, mert tegnap délután tudtunk csak elmenni, mert holnap utazunk anyósomékhoz, úgyhogy ezerrel megy ma a pakolás. )

Jöjjön hát néhány fotó:

Ezt igy mindenek előtt, hogy bemutathassam családunk új motor tagját, ugyanis az a dolog valahogy elmaradt...irtam korábban, hogy próbálta G eladni a másik motorját, aztán hosszas várakozás után becserélte erre az újra...és azóta is rettenetesen boldog :-))

Sajnos közös kép nem készült :-)

2008-06-14T06:41:00.005-06:00

Gyönyörű helyen jártunk tegnap. A hely neve McCall és kb. 2,5 - 3 órányira van tőlünk, attól függően, hogy melyik utat választod. Odafelé az egyenes autópályát és egyszerű utakat választottuk, hazafelé pedig a hegyek között - völgyek közöttit :-)

Az egész hely valami gyönyörű volt tényleg, a nagy tóval, hegyekkel, végeláthatatlan fenyőkkel, hóval a hegytetőkön, a pici üzletekkel...úgy döntöttünk, hogyha tehetnénk, egyből odaköltöznénk. Az egyetlen hátulütője a helynek, hogy mivel elég magasan fekszik, bizony kemény telek vannak és még most is jóval hűvösebb volt fent, mint itt nálunk. Az egész hely valahogy otthonra emlékeztetett, a kis boltokkal, meg a hely ahol ettünk, az illat valahogy nem volt "amerikai". Na azt ne kérdezzétek meg, hogy mit értek ez alatt, mert nem tudnám elmagyarázni.
Ráadásul ez az egész kis kirándulás azért is volt nagyon fontos, mert ha jól emlékszem ez volt az első olyan autósutunk Noah megszületése óta, amikor nem stresszeltük magunkat halálra, hogy miért nyafog a kis csomagunk, mert ha hiszitek ha nem egy nyafogást sem hallottunk végig. Ráadásul hazafelé a csomag még egy órácskára el is aludt. Persze ez az egy óra jóval kevesebb volt mint amit általában alszik, ezért este már 7-kor pizsiosztás volt.

mérföldkövecskék

2008-06-06T06:32:00.007-06:00

Múlt héten két - számunkra - nagy mérföldkőhöz érkeztünk. Az első, hogy vettünk Noah-nak egy csinos kis sámlit, igy most már mindenféle emelgetés nélkül tud kezet mosni. Imádja. Ha mondom neki, hogy nyomás a fürdöszoba, úgy szalad mintha a kézmosás lenne a világ legjobb dolga. Egyedül feláll rá és ha tudná még a csapot is megnyitná, na de ott azért még nem tartunk. Sőt annyira tetszik neki ez a sámli dolog, hogy néha csak úgy magától bevonul oda, beviszi a kis vonatkáit és ott játszik velük a mosdónál.

A másik emlitésre méltó dolog pedig az, hogy már régóta beszéltünk G-vel arról, hogy majd nemsokára itt lesz az ideje, hogy Noah a kiságy helyett egy igazi kis totyogó ágyikóba költözzön. Húztuk halasztottuk a dolgot, mivel Noah mindig is nagyon szerette a kiságyát, igy azt gondoltam, hogy ez majd valami nagy és fájdalmas dolog lesz. Száz szónak is egy a vége, a múlt héten amikor a használt cuccos baba boltban jártam, vettem neki egy matracot. Azt mondták, hogy ez a matrac és a gyerekágy elég ritka dolog náluk, ezért döntöttem úgy, hogy megveszem. Gondoltam majd valamikor a jövőben szépen betesszük szobájába, hogy szokja a jelenlétét. Aztán az egyik nap úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk mit szól hozzá. Hát azt az örömöt nem nagyon tudom leirni amit ez a kismanó tanusitott mikor meglátta a matracot. Ugrált rajta, sikoltozott, hihetetlenül tetszett neki a dolog. Aztán megkérdeztük, hogy szeretne-e ott aludni aznap éjszaka. Azt mondta, hogy igen. Ott aludt és azóta is ott alszik.
Azt hiszem a harmadik napon kérdeztem meg tőle, hogy elrakhatom-e a kiságyát és megint nagyon komolyan azt mondta, hogy igen. Azóta sem kereste, nagyon szereti az ágyát, és még egyenlőre egyszer sem jutott eszébe, hogy kisétáljon mert nem akart aludni vagy ilyesmi.
Ez a dolog azért is rendkivüli itt minálunk, mert majdnem két évbe tellett mire Noah átaludta az éjszakát, ezért gondoltuk, hogy ez a váltás egy nagy macera lesz. De nem lett, éljen éljen.

Móka móka hátán.

Ez egy nagyon komoly pofika az első matracos éjszaka után.

kalács

2008-05-19T06:53:00.013-06:00

Találtam egy nagyon jónak tűnő receptet a minap, és mivel mindig is nagyon szerettem a fonott kalácsot, gondoltam kipróbálom.

Challah (igy hivják a kis huncutot):
1 1/2 pohár meleg viz
1/2 pohár méz
1 kanál olaj
4 tojás
1 1/2 teáskanál só
1 kanál cukor
2 kanál száritott élesztő (nálam ez két darab 7 grammos élesztőt jelent, de azt hiszem az otthon száritott élesztő is 7 grammos)
5 pohár liszt, plusz még ami kell a gyúráshoz...

Igy készited:

1. Keverd össze az összes összetevőt abban a sorrendben ahogy fent látod. Adjál hozzá annyi lisztet, hogy jó kis puha tésztát tudjál gyúrni.

2. Kend meg a tésztád tetejét olajjal. Hagyd kelni egy jó kis meleg helyen kb 1 1/2 órát, amig kb. duplájára nem kel.

Nyomkodd meg a tésztácskád miután megkelt.

3. Oszd fel a tésztád 8 részre. Minden részből sodorj kb. 2 cm széles és 25 cm hosszú tésztácskát.

4. A recept négyes fonásra vonatkozik, az enyém egy nagy kalács lett, és 6 darabból fontam. Természetesen nem igy kellett volna kinéznie mert az elején valahogy belekeveredtem, hogy melyik hova tartozik, de azért nagyon fincsi lett, mégha nem is nézett ki tökéletesen :-)

Itt megnézheted a videót, hogy hogyan fonják a profik :-)

Na de, a recept igy szól. Fektesd le a hosszúra sodort tésztákat egymás mellé és nyomd össze a négy végét felül. Kezd a bal oldalon és mindig tedd a bal oldalit a másik kettő és a jobb oldali tészta közé. Természetesen csinálhatsz hármas fonatot is, sőt én azt hiszem legközelebb kis muffinokat fogok megpróbálni. (Most , hogy visszeolvastam, ez valahogy nem hangzik jól, mert nem értem akkor a jobb oldaliak hogyan jönnek a képbe, ha rájössz, világosits fel engem is. De a fonáshoz inkább nézd meg a videót, jobban jársz :-)

5. Tedd a megfont kalácsodat egy kiolajozott tepsire és hagyd megint kelni kb. 25-30 percig.

6. Miután megkelt ismét a kis hamis, kend meg egy felvert tojással és süsd 325 fokon (azt hiszem olyan 180 Celsius, de azért nézz utána), 30-40 percig. Ha túl gyorsan kezd barnulni a teteje, tegyél rá alufóliát.

És ne feledd, ez a mennyiség KETTŐ kalácsra vonatkozik...amit én csak később fedeztem fel, azért lett az enyém egy ÓRIÁS kalács :-)

Sok sikert, és jó étvágyakat!

2008-05-16T06:54:00.000-06:00

Gyönyörű dal Phil Wickham-től:

olvasok, olvasok aztán megint olvasok

2008-05-13T11:19:00.004-06:00

A könyvek amiket mostanában olvasok. Bekukucskálhattok az olvasási szokásaimba :-)

Ezt a könyvet tegnap vettem, és nagyon sok jót hallottam róla, úgyhogy nagyon kiváncsian várom milyen lesz.

Ez egy nagyon jó könyv anyukákról, szivecskéjükről, gyerekekről :-)

Ez egy amolyan "levezető" könyv, amit akkor olvasok ha már mindenféle más "komoly" könyvet olvastam és minden kavarog a fejemben. Egy szuper kis keresztény regény. (Kizárólag lányoknak, hehehe.)

Egy "komoly" könyv a házasságról, férfiről és nőről...kinek mi a fontos, és miért...

Ez is egy kis levezető könyv...elég hosszú...már régóta olvasom :-)

Ez pedig Noah kedvence, amit minden este alvás előtt olvasunk...mit olvasunk...kivűlről fújjuk...már lassan ő is :-)

Amint látjátok, nagyon szeretek olvasni, de nehéz időt szakitani rá. Az egyik ok az az internet...talán túl sokat vagyok számitógép közelben...(de legalább ez egy olyan ok amin tud az ember változtatni, és esetleg igy több idő jutna az olvasásra)...Persze az interneten is tulajdonképpen olvas az ember, nem igaz?
...na jó, megyek olvasok egy picit, mig Noah szundikál :-)
(Azt még azért zárójelben hozzáteszem, hogy Bibliát is olvasok, ... bizony még mindemellett a negyvenhárommillió könyv mellett...na de az egy másik szokás :-)

magok a földben

2008-05-12T11:21:00.005-06:00

Tegnap végre megtámadhattam a kertet és szinte majdnem mindent eltudtam ültetni. Az ok amiért ez csak most történhetett meg, az a fránya időjárás hibája. Nemrégen még mindig fagyott éjszaka, de azt mondja a kedves meteorológus, hogy mostmár aztán itt van a tavasz. (Azért ezt a ma reggeli 5 fokban nem éreztem annyira.) Na de, minden magocska a földben és én meg rettentő izgibe várom, hogy mi lesz belőlük. Ráadásul még abban a kiváltságban is volt részem, hogy délután majdnem kettő teljes órára egyedül szöszmötölhettem a kertben. G elvitte Noah-t a vonatokhoz - a kedvenc - , aztán elmentek bocikat nézni, és láttak lovakat meg kecskét is. Nagy élménnyel próbálta elmesélni, hogy miket látott. Közben még anyáknapja alkalmából - itt most vasárnap volt - kaptam egy szép nagy virágcsokrot is amit Noah adott oda, bár nem nagyon értette, hogy mi történik, de azért édes volt.

Azt még muszáj elmondanom, hogy a garázsban a G internetes rádióján általában a Juventust hallgatja. Annyira tudja már mi van a Juventuson, hogy valamelyik nap mikor kint voltunk beakartam kapcsolni, megkérdezte, hogy melyik adót keresem. Juventust- mondtam. Rám nézett és halál komolyan ezt mondta: annyi jó zene van...:-) Nagyon nevettem.

Torna móka eddig elég jól működik, tegnap este egy új részt próbáltam a P90X-en, ahol a lábat tornáztatják vagy egy jó órán át...kb 40 percig sikerült ugrabugrálnom kisebb megszakitásokkal persze ... hehe...a szivecském olyan ritmusban vert, hogy azt hittem fel fog robbanni...nagyon élveztem azért...utána még 15 perc hasmókát is csináltam...
Elég jól érzem az összes porcikámat...de nagyon szupi érzes!!

torna és miegyebek

2008-05-09T07:31:00.011-06:00

Nos, akkor elérkezettnek láttam az időt arra, hogy közhirré tegyem az újabb torna próbálkozásaimat. Sokszor azért nem irok erről, mert hamar abbahagyom őket és igy legalább nincs aki kérdezzen efelől...viszont most úgy döntöttem, hogy beavatok minden idelátogatót, hogy lássátok és olvassátok, hogy komoly elhatározásról van szó. Sokatoknak lehet, hogy nevetségesen hangzik, hogy miért kell ennek ekkora feneket keriteni, de hát tessék itt a "fenék" és itt a "kerités": A mégcsak másfél éves amerikai tartózkodásom alatt nagyobb pocakkal és egyéb területekkel rendelkezem - ühüm - mint akkor mikor kiköltöztünk...és az 5,5 hónappal azután volt, hogy Noah megszületett...szóval simán ráfogtam a szülésre és annak meg is volt a helye akkor. Viszont most, hogy Noah betöltötte a kettőt, már nem nagyon foghatom erre igaz? G mindig azt mondta korábban, hogy "you just had a baby"...ez a mondás már szállóigévé vált nálunk és mindig viccelődünk vele.
Azt is tudni kell még, hogy sosem volt túl sok akaraterőm ezekhez a fogyós dolgokhoz. Viszont rájöttem valamire a napokban. Az ok ami mindig megállitott egy idő - kb 1 hét után :-) - után az volt, hogy valahol belül mindig úgy álltam a dologhoz, hogy ááá én ezt úgysem tudom csinálni...aztán szépen lassan leálltam mindig mindennel...
Ezt az akaraterő dolgot azért sem értem, mert kis családom tagjai mindig is elég jók voltak ezen a téren. Anyukám mindig is tornázott és képes volt arra, hogy elérje a maga elé kitűzött célt. A bátyám mindig is sportolt és mielőtt kiköltözött volna ide, elég komolyan focizott és még egy ismert csapat tagja is volt, jejjjj. Az apukám fiatalkorában bokszolt, és a mai napig emlékszem, ahogy otthon nyomta a fekvőtámaszokat. Na szóval és akkor elértünk hozzám. Az én hozzáállásommal mindig is baj volt. G szerint olyan csajszi vagyok aki nem fél a munkától, de szereti a kényelmet. Őszerinte ezen van a hangsúly nálam. A kényelmen. Általában én ilyenkor azzal mentegetőzöm, hogy igenis fontos nekem a kényelem, hogy kényelmes otthon biztositsak a családomnak stb. Nem megyek bele abba, hogy ez az én kényelmességem miben mutatkozik meg...talán inkább G-t kellene erről megkérdezni :-). Lényeg a lényeg, hogy mindig találok/találtam kifogást arra, hogy mit miért ne csináljak. Ugyanigy van ez az evészettel és a tornával. Az első dolog amire rájöttem az én belső nyafogásommal kapcsolatban, hogy először is ennek kell megváltoznia. Most úgy próbálok hozzáállni a dologhoz - csakis Isten segitségével és kegyelméből , hehe - , hogy igenis MEGTUDOM csinálni. Akárhányszor jön a belső nyafogás, megemberelem magam és sűrű imák közepette kérem Istent, hogy segitsen má na légyszi...
Elsősorban nem arról van szó, hogy az ember szeretne normálisan kinézni...persze persze szeretne, de elsősorban inkább jól szeretné magát érezni a bőrében. A dolog ott kezdődik, hogy rettentően felbosszant, hogy az elővett tavaszi-nyári ruhatáram valahogy összement télviz idején...vagy talán én "nőttem". Azt hiszem ez utóbbiról van szó.
A dolog lényegét abban találom, hogy nem szeretnék lusta - hamarosan - 30 éves lenni, akinek minden porcikája fáj és egy kis futástól kiesik a szivecskéje a száján. Na ez megmondtatott. Természetesen Isten mint mindig ezzel is jól megviccelt...
Főleg itt Amerikában látom azt, hogy mennyire könnyű szép nagydarabra meghizni és "sirni", hogy jaj olyan kövér vagyok bla bla bla....én erről mindig azt gondoltam, hogy ha ennyire zavar, akkor tegyél ellene valamit!! Na hát ez a bumeráng szépen visszaütött mint ahogy mindig szoktak ezek a bumerángos dolgok...és akkor még mindig nem számitok kövérnek a sok nem gyalogló amcsi között...A nehéz az egészben itt az, hogy olyan egyszerű testedzés mint a gyaloglás nincs valahogy beleépitve az életstilusba...mindenhová autóval járunk, mert igy van kialakitva ez az egész társadalom. Ezért kell a testedzést valahová besúvasztani és ezért nem jön csak úgy magától a mindennapokban. Persze sok ember van akit ez egyáltalán nem zavar, és éppen ezért nem is tesz semmit érte. Megmondom őszintén teljességgel látom azt, hogy mennyire nehéz itt nem elhizni. Minden van ami szem szájnak ingere...és még ráadásul elég jó izük is van.
És akkor odaértünk ahhoz ami a legnehezebb. Önfegyelemnek hivják, és mindannyiunknak gyakorolnunk kell ahhoz, hogy előrébb lépjünk. Nem csak az evésre gondolok itt, hanem csak úgy általánosan az életre, kereszténységre. Hogy ne mindig azt lássuk ami a szemünk előtt van, hanem, hogy megtanuljunk egy magasabb célért önfegyelmet gyakorolni. Egy magasabb célért futni. Pál tudta ezt :-)). Megtanulta.
Hát akkor... meghivok mindenkit ebbe az utazásba, velem, önfegyelemországba. Na meg a kitartáséba :-)

Még annyit hozzáteszek, hogy kb. 2 hónapja nem iszom szénsavas üditőt. Lehet, hogy ez neked nem nagy szó, de egy "kólafüggőnek" igen. A másik dolog ami elinditotta ezt a gondolatmenetet és a változáshoz való vágyat, az egy tornasorozat amit G talált. Úgy hivják, hogy P90X és ha már hallottál róla, oszd meg velem a tapasztalataidat. (Erről a P90X-ről még irok majd, mert van benne egy érdekes dolog aminek nagyon ellene voltam azelőtt...na most jól felcsigáztalak??).

Ez az ami bejön nekem:
1. Nem tornázom mindennap. Megpróbálok minden másnap és akkor kb 1 órát. Nem azért egy óra mert valaki azt mondta, hogy annyinak kell lennie...azért annyi mert ez nekem igy tetszik.
2. Nem eszem annyit. Ezt mennyiségileg elég nehéz lenne megmagyarázni, de mondjuk azt, hogy sokkal kisebb adagokat eszem mint korábban, plusz van, hogy csak salátát ebédre vagy vacsira, joghurtot, sajtot.
3. Nem vonom meg magam mindenféle jótol viszont próbálok mértékletességet gyakorolni.
4. Ha eszem egy muffin-t nem kezdek el nyafogni ott belül, hogy én ezt nem tudom megcsinálni.

Mára ennyi a testedzés témából, de még jövök ezzel, csak győzzétek kivárni.

Képek csak úgy, mert miért ne...

2008-05-08T11:37:00.002-06:00

2008-04-28T06:44:00.003-06:00

Hú micsoda hétvégém volt. Hét elején ugyanis kiderült, hogy Andreea és Jamie Hogan jönnek Boise-ba egy konferenciára, és az is kiderült, hogy Greg Opean fog tanitani ezen a konferencián. Miután ezeket megtudtam, nagy tervezgetésbe kezdtem, hogy hogyan is tudnánk találkozni velük.
Ha valaki nem tudná Andreea-t és Jamie-t még Vajtáról ismerjük, Greg pedig a budapesti golgotának volt a pásztora és 17 évi Magyarországon való tartózkodás után jött haza Amerikába. A budapesti gyüli volt életem első gyülije ahová megtérésem után nem sokkal "betévedtem". Először elég furcsa volt ez az angol-magyar felállás, de hamar beleszoktam...úgy látszik elég jól...ugyanis akkor még azt sem értettem volna meg, hogyha valaki valaki angolul tüsszent...:-)
Na de, szombaton délután korán felkerekedtünk és a gyülinél találkoztunk Jamie-kkel meg a két kis lurkójukkal és egy szuperjó estét töltöttünk együtt. Először is elmentünk vacsizni, aztán eljöttünk ide hozzánk és egy jó nagyot beszélgettünk. Nagyon jó volt őket látni!! Mindig nagy élmény találkozni valakivel akivel Vajtán töltöttünk el egy "kis" időt!! (A végén jön egy fénykép is rólunk, együtt.)
A nap csúcspontja pedig a Greggel való találkozás volt!! Hihetetlen de még a nevemre is emlékezett, hehehe. Szóval szuper jó volt, beszélgettünk egy kicsit, de aztán mennie kellett, mert a konferencia utáni alkalmon, és a vasárnapi alkalmakon is ő tanitott.
Vasárnap pedig volt alkalmam elmenni és meghallgatni a tanitást. Megmondom őszintén elég sok könnyet csalt a szemembe a dolog...sokat beszélt Magyarországról, és persze a KEGYELEMRŐL amiről mindig sokat beszél :-) A könnyek oka pedig az volt, hogy emlékeztetett mennyire hiányzik az a gyüli...a fura dolog viszont az, hogy ő már nincs ott, úgyhogy nincs mi hiányozzon...csak valahogy felkavart a dolog. Rengeteg időt töltöttem ott abban a gyüliben, sokat tanultam, dolgoztam és igy - hála Istennek - Isten megtanitott arra, hogy még a vezetők is emberekből vannak , hehehe...szóval kicsit olyan mintha ez pesti gyüli, Greggel az élen, egy kicsit a keresztény apukám lenne.
Na de igazán hálás lehetek, mert ez a gyüli, Bob Caldwell-el egy igazán szuper gyülekezet!!! Végülis ezért költöztünk ide vagy mi :-)

2008-04-23T19:54:00.007-06:00

Na szóval leirom végre a régen beigért eper muffin receptjét. Igazából nem tűnik úgy, hogy felcsigáztam volna vele akár egy emberkét is, de azért hátha ...

Narancsmázas eper muffinkák
-1 2/3 pohár liszt
-1 1/4 teáskanál sütőpor
-1/4 teáskanál só
-8 kanál puha vaj
-2/3 pohár cukor
-1 tojás és egy másik tojás fehérjéje
-8 kanál (1/2 pohár) narancslé
-1/2 pohár jól feldarabolt eper
-1 pohár porcukor

1. A sütőt melegitsük elő 375 F-re, ami most igy hirtelen fogalmam sincs mennyi Celsius .... Tegyük azokat a cukorka muffin papirkákat a muffin sütőformánkba. Keverjük össze a lisztet, sütőport és a sót.
2. A puha vajat keverjük össze a cukorral addig amig olyan jó kis habos és sima nem lesz. Üssük bele azt az egy tojást, plusz a másik tojásfehérjét. Lassú fokozaton a mixerünkkel keverjük bele annak a lisztes cuccnak a felét amit az 1.-es lépésben összekevertünk a sütőporral és a sóval. Keverjünk bele a 8 kanálnyi narancslevünkből 6 kanálnyit, aztán adjuk hozzá a lisztes cuccunk másik felét is :-), mikor jól összezagyváltunk mindent, boritsuk bele a masszánkba a korábban apró darabkákra vágott eprünket.
3. Szépen kanalazzuk bele a pépet a muffin formákba és addig töltsük mindegyiket mig majdnem tele lesz. (Kb. 12 muffint kell, hogy kapjunk.) 20-22 percig süssük ezeket a kis cukorpofa muffinokat. Hagyjuk őket hűlni kb. 5 percig. ( A recept azt mondja, hogy pakoljuk ki őket egy rácsra...)
4. Készitsük el a narancsmázat. Keverjük össze a megmaradt 2 kanálnyi narancslevünket az egy pohárnyi porcukrunkkal, amig jó kis sima masszát nem kapunk. Azt is mondja a recept, hogy ennek a masszának olyan folyósnak kell lennie, hogy könnyedén rátegyük a muffinokra, de nem annyira folyósnak, hogy csak úgy kutyafuttában leszaladjon az oldalán...na jó nem pontosan ezekkel a szavakkal mondja...:-)...a lényeg az, hogy én ha jól emlékszem még tettem bele narancslevet, mert nagyon nem folyt....
5. A tetejére félbevágott eper darabkákat is mond, de az nálunk lemaradt...

Remélem valaki kipróbálja, én megcsináltam és naggggyon izlett....

2008-04-11T22:26:00.009-06:00

Ma az a szuper dolog történt, hogy hosszú idő után először mentünk G és én csak KETTESBEN valahová! Ez az eset úgy esett, hogy Angie állandóan mondogatja már egy ideje, hogy el kell mennem a férjurammal valahová kettesben...mert hát na....az úgy járja.
Mára össze is egyeztettük a dolgokat és valami nagyon jól sikerült minden. G és én lőni mentünk :-) Igen tudom ez nem hangzik valami nagyon romantikusan de én nagyon jól éreztem magam.
Erről az egészről annyit kell tudni, hogy abban az évben mikor összeházasodtunk - 2004 hehe - decemberben Kaliforniában meglátogattuk G barátait akiknél lakott mielőtt Magyarországra jött volna és beleszeretett volna egy magyar leányzóba és ...na innen már tudjátok :-)
Szóval akkor John-nal elmentünk lőni...miután kiderült, hogy a kedves férjem tényleg szeret lövöldözni és a fegyverek, meg mindenféle ezzel kapcsolatos dolgok az egyik legkedvesebb hobbija...Erről a lövöldözős dologról akkor annyit meg is állapitottam, hogy nekem ez nagyon tetszik!!!
Sajnos azóta - !!!!! - sem volt alkalmam ezt gyakorolni, de G már ezermiliomféle pisztolyra, puskára szert tett amit nekem még nem volt alkalmam kipróbálni. Ehhez aztán még azt is hozzá kell tennem, hogy közben én is kaptam egy puskát a konyhámba...tudom ez elég meghökkentő, dehát ezek az amcsik márcsak ilyenek :-), különösképpen az én G-m...
De viszont még nem volt alkalmam kipróbálni ezt az én saját kis fegyveremet, igy ma délután végre arra is szert tettünk. NAGGGGYON SZUPER VOLT!! Ismét megállapitottam, hogy szeretek lőni és szivesen mennék is, amint a mi kis kétévesünk engedi....:-)

Felteszek néhány képet, de azért azt hozzá kell tennem, hogy a testtartásomon még van mit javitani...., hogy aztán olyan igazi Jack Bauer-esen lőjek!!! (Erről jut eszembe, megjött a kedvem egy kis 24-hez!!!)

Ezek közül az egyik az én "konyhafegyverem" :-) és még azt is hozzá kell tennem, hogy Ausztriában gyártották őket.

Ezek közül egyik sem az enyém...de azért kipróbáltam őket...hát elég nagyot ütnek és elég hangosak még a füldugó mellett is :-)

Az én G-m...

Ez meg én...se a testtartásom nem tökéletes, se az ahogy fogom a puskikát...na majd legközelebb...de azért jó móka volt!!

Egy kis lövöldözős videó a végére:

2008-04-07T06:40:00.008-06:00

Boldog Születésnapot Noah!! Nagyon szeretünk!!

Természetesen Thomas-os torta...

KETTŐ éves kismanó.

Hova bújt ez a Miki Egér?

Trallalalala...

Születésnapi pofitörlés...

Születésnapi csúszdázás.

A születésnapos megpihent játék közben :-)

2008-04-05T20:59:00.003-06:00

Na jó, megint megváltoztattam a hátteret...de még ebben sem vagyok biztos...majd meglátjuk, hogy jön be.

Annyi gondolat van a fejemben amiről irhatnék...igy aztán biztos ez csak egy kusza bejegyzés lesz.

Az idő elég lassan akar igazán tavaszira fordulni...éjszaka még mindig fagy, napközben néha-néha már elég kellemes...de azért még nem az az igazi tavasz. Viszont ahhoz már elegendő, hogy ne a lakásban kelljen kuksolni. Játszótér az út másik oldalán, ami a közelsége miatt tökéletes, viszont Noah mostmár tudja, hogy ott van, igy sokszor amikor kimegyünk a ház elé, meglátja a mászókát a távolban és ezerrel próbálja a figyelmemet felhivni rá...és arra, hogy mennyire szeretne átrepülni a fák fölött...fel a csúszda legmagasabb pontjára.
A másokkal való játékmegosztást olyan pontra "fejlesztette" Noah az utóbbi időben, hogy ha már egy másik gyerek akár csak az irányába megindul...hatalmas sirással adja a tudtunkra - és mindenkiére aki a közelben tartózkodik -, hogy akármit is csinál, az az övé és nem hajlandó senki mással megosztani...sőt nem hajlandó arra sem, hogy egy másik gyerek mégcsak a játék irányába nézzen...
Az igazság az, hogy kb egy hete Noah rettentően nyűgös...igazából még nem sikerült teljesen rájönnünk az okára. Fogra gondolunk, de én már ezt az egész fogzást nem értem...mikor melyik jön...most akkor jön még neki, vagy már kint van aminek lennie kell ebben a korban. Jobb lesz ha utánaolvasok ennek egy kicsikét.
Ez a "továbbfejlesztett" problémáját a játszótársakkal is egy kicsit talán ennek a rovására irom, de aztán meg arra gondolok, hogy ez nem csak ennyi...bizony itthon senkivel nem kell megosztania a játékait, úgyhogy úgy tűnik ebbe a "korba léptünk"...abba a bizonyos dackorszaknak nevezettbe...
Itthon próbálok vele "gyakorolgatni", és persze legtöbbször nincs problémája odaadni a játékát a G-nek vagy nekem...de kint a játszótéren nem velem kell osztozkodnia.

Hétfőn lesz az én drágámnak a MÁSODIK születésnapja...
Holnapra lesz tortácskája is és vasárnap lévén előrehozzuk egy nappal az ünneplést. Képeket csinálok természetesen és meg is osztom majd veletek :-)

Már napok óta leszeretném irni egy új bevált eper muffin receptjét. Ez most sajnos elmarad...de igérem nemsokára felteszem mert rettentő finom lett és nektek is ki kell próbálnotok!!

2008-03-31T20:06:00.002-06:00

A blog átalakitás alatt...még nem vagyok benne biztos, hogy ez a végleges kinézete :-), próbálkozom ezzel-azzal.

2008-03-14T06:57:00.004-06:00

A kertészkedést most egy pár napra beszüntettük, mert igencsak esik az eső tegnap óta. Az eső miatt nem is mentünk sehová, itthon ténykedtünk. Jobban mondva én próbáltam ténykedni, és minden pillanatban mikor valami olyat csináltam ami nem tetszett Noah-nak, jött és a fejét rázva mondogatta, hogy no no mimmi -a mimmi az én vagyok. Annyira vicces ahogy kevergeti ezt a két nyelvet. Édes cukorpofa. Persze én ilyenkor mindig magyarul válaszolok és megkérdezem tőle, hogy mit nem nem...

Tegnap kicseréltem az egyik fürdőbe a zuhanyfüggönyt és feltettem azt a mit még otthon az IKEA-ban vettem. Kell egy kis változatosság. Persze túl hosszú volt és a rúd valahogy nem akart feljebb menni, és ott maradni, meg furcsán is nézett volna ki ott fent, igy szépen levágtuk és felvarrtuk a függönyt.
Apropó, varrás. Nem tudom, hogy az eső okozza, meg az, hogy a tegnapi napot bent a lakásban töltöttük, de megjött az étvágyam a varrásra megintcsak. Szeretnék egy nagy ágytakarót késziteni magunknak, de hogy őszinte legyek most éppen nem futja anyagra, meg amúgy is tudom, hogy a jó idővel egyre több időt fogunk kint a szabadban tölteni...na de...azért elkezdtem nézegetni az interneten mindenféle emberek blogjait akik foltvarrnak, meg találtam ezer millió féle mintát is...és na most éppen ez a fajta tetszik a legjobban. Szóval ennek a mintának az a neve, hogy bargello és rengeteg féle variációt találtam mindenféle szinű anyaggal elkészitve.
Erről jut eszembe, hogy még karácsony előtt -talán emlékeztek rá- beszéltem egy ágytakaróról amit a legkedvesebb barátosnőmnek készitettem karácsonyra és akkor még azért nem tettem fel fotót róla, merthát meglepi volt. De mostmár feltehetek mert már a barátnőm ágyán heverészik a takaró.

Ime:

Noah le is tesztelte nekünk miután kész lett.

2008-03-11T21:22:00.004-06:00

Holnap annyira fog fájni minden porcikám, hogy csak na. Egész délután kint voltunk Noah-val mert megint volt vagy 15C és szép volt és meleg volt és rövidujjúban voltam és jaj de jó volt. Annyit gereblyéztem és ástam, hogy lefognak szakadni a karjaim holnapra. Hehe. De naggggyon szupi volt. Ráadásul még paradicsom, uborka -és még valami de arra már nem emlékszem- magocskákat vetettünk egy olyan szuper dologba, hogy egy fekete tálcaszerűségben vannak kis kb. 3 cm átmérőjű korongok amikre hogyha vizet locsolunk akkor egy kb. 3 cm magas kis föld bigyóka lesz, amibe a magocskákat kell elültetni, hogy aztán onnan a palántákat szuper egyszerűen ki lehessen az igazi kertbe tenni...ennek a tálcának ráadásul olyan teteje van, hogy az egész olyan mintha egy kis házikó lenne tudjátok olyan amibe gyorsan kikelnek a dolgok. Na tudjátok. :-)
Aztán még csináltunk olyan is, hogy ültettünk néhány fűszernövényt mint pl. majoranna, metélőhagyma, bazsalikom meg megint csak még valami amire most nem emlékszem.
Nagyon izgi.
Kertész leszek, fát nevelek...

2008-03-10T07:07:00.004-06:00

Ez a ma reggeli blogirás úgy kezdődött, hogy már jó hosszan irtam, mire a bal kisujjam megnyomta az egyik gombot -azóta sem találtam ki melyiket- és szépen az egész bejegyzésem eltünt. Igy most rövid leszek.

Szombaton egy olyan nagyon szuper kis boltocskát találtam, hogy csak na!!! Délután már jó korán elmentünk itthonról, és teljesen EGYEDÜL eltöltöttem kb. 1 órát ezen a helyen. HASZNÁLTRUHA!! Nagyon szuper dolgok vannak és ami a lényeg, elég olcsón!! Mondtam G-nek, hogy ide aztán vissza kell térnem hamarosan, mert tudjátok hogy van ez egy ilyen helyen...folyamatosan frissül az árukészlet!!!

Ami a hétvégi kertészkedést illeti, elég jól haladtam. A terasz - vagy minek nevezzem - körüli vékonyka virágágyásba elültettem mindenféle tulipánokat meg más szépséges virágokat!!! Igen tudom már réges-régen el kellett volna őket ültetnem, de sajnos még tegnapig úgy nézett ki ez a virágágyás mint a dzsungel. De mostmár ott lapulnak a hagymácskák és már némelyik a zacskóban növekedésnek indult...gondolom akkor a földben is jól érzik majd magukat. G kiásott nekem két rózsabokrot...amik talán valaha szépek lehettek, de az egyik már elvolt száradva a másik meg olyan igazi csúnya formájú volt...hát mindketten a kukában landoltak. Csináltam néhány fényképet is...talán később felteszem őket.
A héten azt tervezem, hogy elültetem a zöldségmagokat, hogy a kis palántákat időben kitudjam majd ültetni.
Nagyon élvezem én ezt a kertészkedést ám!!! Na meg a jó időt!!

2008-03-05T07:16:00.004-07:00

Noah mutatja, hogy hallja a repülőt...és brümmög hozzá...

Segit csavarozni G-nek.

Mi ketten :-)

Kerti móka.

Mit mondtál mami?? Hehe...

Ezt muszáj volt ide feltennem, hogy mindig emlékezzünk erre a becses szépségre :-), ugyanis eladósorba került...ha valakit érdekel...hivjon, vagy emailezzen :-)))

A nagy gyökér amiről beszéltem az előző post-ban...és persze Noah a hatalmas súlyával próbálja utánozni G-t ahogy a lábával próbálta mozgatni...

G, a kertész.

A szembe és mindenhova lapátolás művészetét mutatja be Noah.

Ők messziről.

2008-03-04T06:51:00.003-07:00

Vasárnapra elég jó kertészkedő idő kerekedett, úgyhogy miután Noah és G elmentek kapát és ásót venni a kertitündérnek -ez én vagyok, hehe- családostul kiköltöztünk a kertbe és belekezdtünk a nagy munkába. Na jó, én már előbb is kint voltam mint a család, hogy felmérjem a terepet. Rájöttem, hogy JÓÓÓÓVAL nagyobb a megmunkálandó terület, mint gondoltam. Ez végülis jó hir, mert ez azt is jelenti, hogy jóval nagyobb a rész, ahol kertecském lehet...
Na szóval odáig jutottunk, hogy G kiásott egy valaha hatalmas bokornak a gyökerét, aztán én elkezdtem ásni, gazalni, tervezni, Noah pedig mindeközben a kis lapátjával hordta a földet, néha csak meglengette a levegőben, aztán az egész a fején landolt. Hehe, édes volt.
Tegnap egy picit hüvösebb volt megint, igy nem mentünk ki a kertbe, de mára azt tervezem, hogy elmegyünk magnézőbe!!

2008-03-01T21:12:00.006-07:00

Ma nem volt kedvem főzni, úgyhogy megkérdeztem G-t mit szólna ahhoz, hogyha maradékot csipegetnénk. A tegnapi pörköltből még pont egy adagra való maradt, igy azt ettük meg. Általában G nem szereti ugyanazt a kaját enni egymás után két nap, de most kivételt tett a kedvemért. Hát nem aranyos?
Noah ma 6:30-kor ébredt, igy a szombat reggeli lustálkodás most is elmaradt. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó, hogy Noah-nak és nekem nem kell szombat ahhoz, hogy lustálkodjunk :-), de aztán valahogy hétközbe nem jut az eszembe, hogy akár lazára is vehetnénk a dolgot, na meg az nem lenne ugyanolyan G nélkül. A korai kelés oka a késő lefekvés volt tegnap, mert ez a kismanó olyan furcsán van beprogramozva, hogy amikor későn fekszik, korán kel. Jó lenne, hogyha eltudnám magyarázni neki, hogy nyugodtan aludjon csak ameddig akar :-), vagy ameddig én hagyom, hehe.

Ma is reménykedtem, hogy kertészkedhetem egy kicsikét, de esőre ébredtünk, később pedig mire előbújt a napocska, nagy széllel bújt elő. Hideg széllel. Pedig jó lenne, hogyha jobb lenne az idő, mert elég sok mindent kellene átrendeznem kint, hogy idén nyárra zöldségektől hemzsegjen a kert :-)

Amúgy meg azon gondolkodom mit kellene főzni holnap. Húst már kivettem, valószinűleg csak grillen fogom megsütni, ez sokszor csinálom -sajnos télen nem-, mikor nincs nagy ötletem de mégis valami fincsit kellene enni.
Plusz találtam egy ilyen nagyon jó kis oldalt a neten, ahol a totyogó korú kisgyerekek étkezéséről irnak, mindenféle menüvel, kaja ötletekkel, nagyon tetszik. Jó csemegézést az oldalon. Én már ki is nyomtattam az összes receptet és készen állok valami nagyon fincsit csinálni Noah-nak.

2008-02-28T20:51:00.010-07:00

Blogirás helyett mostanában inkább blogokat olvasok, aztán mire azokkal végzem, vagy felébred Noah, vagy kaját kell csinálni, vagy valami mást kell csinálni, vagy már késő van és aludni kéne. Mióta elkezdtem ez a "kuponos-próbáljuk visszavágni a kajára és mindennemű háztartási dologra költött pénzt", már álmomban is ezen agyalok. Annyi jó kis blogot meg érdekességeket találok, hogy el is ájulok, hogyha belegondolok abba, hogy valamit meg KELL vennem, ami nincs leárazva, vagy nincs kuponom hozzá. Mivel mégcsak egy hónapja kezdtem, igy csak néhány heti kuponom van meg. Minden héten vasárnap kapok 4 darab helyi újságot, amiben vannak ezek a kuponos kis füzetecskék. Már ott kezdődik a dolog, hogy ezeket az újságokat is olcsóbban kapom mintha csak egy egyszerű előfizető lennék, mert ezen a kuponos bigyón keresztül van megrendelve. Szóval minden kuponból van négy darab -ezt persze még lehet fokozni- tehát amikor az a valami akciós és kuponod is van, nem csak egyet veszel, hanem négyet. Persze az én tudásom még mindig gyerekcipőben jár azokhoz az emberekhez képest akik akár 80-90%-ot is megspórolnak a havi kiadásukon.
Az én első hónapom igy nézett ki: összesen 546 dollárnyi dologért fizettem 275 dollárt. A megtakaritás 49%. Hát ez nekem nagyon tetszik.
Minden vasárnap olyan mintha karácsony lenne -hehe-, izgi, hogy vajon milyen kuponok lesznek az eheti újságban...

Családi hirek: Én múlt héten voltam beteg, G ezen a héten. A köztes időben pedig Noah kezdett el köhögni. Érdekes viszont tényleg mióta Béres Cseppet adok neki, ez a második alkalom, mintha jó beteg tudna lenni, de annyira nem jön ki rajta. Mostmár második hónapja csepegtetem a cseppeket a kis testébe :-) Éljen a Béres Csepp!!!
Annyira viszont én sem voltam beteg. Lázam sem volt, csak torokfájás, hétvégére orrfújás, aztán ennyi.

Amúgy Noah lassan két éves lesz, amit én el sem akarok hinni!! Na jó még egy hónap de az már majdnem itt van. Hova repült el ez a két év? Néha még most is vannak olyan pillanataim, hogy ránézek és azt mondom...ez a kisgyerek tényleg az én gyerekem...akkor én tényleg anyuka vagyok...akkor ez most nem vicc??? Ti is szoktatok igy érezni, vagy csak én kerülök ilyen megzakkant állapotba néha?

Múlt hétvégével a kertészkedés is beindult...kicsalogatott a jó idő...aztán erre föl hétfőn hó esett...hát normális ez az időjárás. Ma is 15 fok körül volt, úgyhogy Noah és én kimentünk összegereblyéztük az őszről megmaradt, hóval betekart, mostanra előbukkant leveleket. Gyönyörű idő volt, igy a gereblyézés után nekiálltam bokrokat nyesegetni, G azon nevetett, hogy úgy fogtam össze a kis ágaikat, mintha fodrász lennék és hajat vágnék. Hát mit ne mondjak, nagyon élveztem a kintlétet, kellemesen el is fáradtam. Viszont megint ráébredtem, hogy rengetem tennivaló van odakint a mindenféle bokrocskákkal meg facsemetékkel. Viszont hétfőre megint egy kis havat mondanak...hmmm...mostmár igazán jöhetne a tavasz én azt mondom.

2008-02-03T21:19:00.000-07:00

Mielőtt még mindenki lemondana rólunk, ideje, hogy irjak néhány sort...
Minden rendben velünk, el vagyunk foglalva, sokat vagyunk itthon....stb. stb. Kb. 15 cm hó esett tegnap, és még többet mondanak. Bár minden gyönyörű fehér szinben pompázik, azért én már nagyon várom a tavaszt. Mindenesetre ahhoz képest, hogy tél van és hó, sokat süt a nap, úgyhogy innen bentről nincs annyira téli hangulatunk...kivéve persze Noah-nak. Ő aztán menne a hóba, úgyhogy akárhányszor kinéz az ablakon mindig hallom tőle, hogy hó. Igen, egyre többet magyaráz, mindkét nyelven ezt-azt, amelyik egyszerűbb.
Viszont éppen ezen a hétvégén - sokadjára - azon gondolkodtam, hogy van az, hogy mióta Noah megszületett, szinte napi téma, hogy miért nem alszik, hogyan alszik, mikor mocorgott, aztán mikor kelt fel, miért nem aludt, mit csináljuk másképp stb. Kicsit belefáradtam ebbe megmondom őszintén...tudom ez kicsit durván hangzik dehát tényleg az az anyuka vessen rám követ akiben nem fordulnak meg ezek a gondolatok.
Mikor hazajöttünk egy hétig teljesen normálisan aludt, átaludta az éjszakákat, semmi baj nem volt...most pedig pár napja MEGINT ott tartunk, hogy este sir lefekvéskor, éjszaka felébred stb. Az esti sirások megoldására már odáig eljutottunk, hogy úgy tűnik a nyitva hagyott ajtó sokat segit. Ma este pl egy hangját sem lehetett hallani, hát majd meglátjuk éjszaka.
Tudom mindig átmennek valamin, mindig valami új jön...csak már úgy NNNA, mi lenne, hogyha aludnánk???

Amúgy pedig ami az időm egy részét kitölti, az a "próbáljuk meg lefaragni az élelmiszerszámlánkat". Ez annyit jelent, hogy csatlakoztam egy - nem is tudom minek nevezzem - hmmm, internetes oldalhoz, ahol a helyi boltokban felbukkanó akciókat lehet elkapni...na ezt jól megmondtam. Szóval itt nálunk a vasárnapi lapban vannak ún. kuponok...nem mindenki használja őket, amit nem is csodálok mert csak úgy magában kivágogatva eltenni őket elég nagy melónak tűnik. Viszont ez az oldal pontosan megmondja neked, hogyha valami akcióban van és plussz még kuponod is van hozzá...na hadd nem mondjam, totál élvezem, nagyon jó dolog...
Itt megnézheted : www.couponsense.com
Azt hiszem ezt jobban nem tudom elmagyarázni, csak annyit akartam ezzel mondani, hogy sok időt vesz igénybe igy az elején, de nincs okom a panaszra...nagyon izgi!!!

2008-01-24T07:03:00.000-07:00

OK szóval gondolom már senki nem jön ide és csodálkozik , hogy miért nincs új bejegyzés. Az egyetlen mentségem az, hogy az utolsó bejegyzés óta hát hogy is mondjam csak, eléggé el voltam foglalva és őszintén megmondva eszembe sem jutott blogolni. Tudom nem szép tőlem, mert hát igy kimaradtatok abból az egy hónapból amit otthon töltöttünk és ebből a pár hétből amit meg már itthon. Hehe. Otthon meg itthon.
Az is tuti, hogy nem tudok visszamenni és mindenről beszámolni, úgyhogy legyen elég annyi, hogy nagyon jó volt otthon, bár kettő dolgot másképp kell csinálnunk legközelebb :-) Az első az, hogy télen nem jó. Vagyis jó lenne, hogyha csak rólam lett volna szó, de nem mert az én kis manóm is velem volt. Több mint a felét végigbetegeskedte, na meg hát tudjátok ti is micsoda nyavaja bárhová is elindulni egy gyerekkel minuszban. Hát nem móka egyáltalán. Fázunk, millió ruha van rajtunk stb. A másik pedig az, hogy mindenki számára - kivéve a nagyszülőknek :-) - hosszúnak bizonyult ez a 4,5 majdnem 5 hét. Részletekbe megint nem megyek, de semmi katasztrófális dologról nincs szó, egyszerűen csak annyi, hogy nem lehet ebben a korban Noah-t kiszakitani ennyi időre a megszokott dedis világból. Bár végig nagyon jól érezte magát, imádta az új helyeket, az embereket, a játékokat, mégis úgy gondolom , hogy nagyon hiányzott neki az apja. Persze nekem is ám :-))) Miután hazaértünk az első héten szinte nem is akart az apjával lenni, ami pedig nagyon nagy szó, mert mielőtt elmentünk a dedi volt a minden. Persze mostmár kezd helyreállni a kapcsolat :-)
Az otthon töltött idő ebből a szempontból hosszú volt, viszont más szempontból meg rövid. Ami nagyon bánt, hogy nem tudtam több időt tölteni olyan emberekkel akikkel nagyon szerettem volna. Nem azért mert valaki megtiltotta ezt, hanem annyi mindenhová szerettem volna elmenni, annyi mindent szerettem volna csinálni, hogy nem minden fért bele az időbe. Jó lenne ha azok a barátok inkább ellátogatnának hozzánk :-))))

Itthon pedig azért nem volt még időm irni, mert ugyanaz a helyzet...eléggé el vagyok mostanság foglalva. Próbálom a házikót visszaállitani a régi állapotába...na nem mintha annyira a feje tetejére lett volna állitva :-) csak hát tudjátok, azért nem volt olyan "nagyon" takaritva több mint 5 hete...szóval ráfér :-))

2007-12-21T03:15:00.001-07:00

Repcsis alvás.

Móka a papával.

Mamáéknak mesét olvas.

Bevásárlás a Metróban.

Esik a hó.

Még mindig esik...

Micimackó.

Távirányitós huncutság...

Bendőtömés...

Mamánál az üzletben.

Eszterrel a gyüliben.

Tomival a gyüliben.

Rajzolgatás itthon.

2007-12-19T04:17:00.000-07:00

Hát akkor itt az idő azt hiszem, hogy beszámoljak...
Pénteken reggel, közel 24 órai nem alvás után :-) érkeztünk magyar földre. Hála Istennek az útról az egyetlen negativ élményem a hosszúsága volt. Kétszer váltottunk repülőt, ebből a legutolsó két órás késéssel indult az időjárás miatt. Noah hihetetlenül jól birta az utazást, ami engem eléggé meglepett, mert tényleg egyetlen egyszer sem voltunk még a határán sem annak, hogy esetleg erélyesebben kellett volna rászólnom, a reptereken rettentő ügyes fiú módjára a babakocsiban várt a sorára, a repülőkön pedig még kis sem kellett nyitnom a minden szuper játékkal megpakolt hátizsákomat. Az egész úton összesen egyetlen egy mesekönyvet "fotyasztottunk" el, azon kivül pedig annyira érdekesnek találta az egész repülős témát, az embereket, a forgatagot a reptereken, hogy rettentően büszke voltam rá. Ráadásul az egyik gépen egy órát, a hosszú 8 óráson pedig az utolsó öt órát átaludta. Én természetesen nem tudtam aludni, mert arra figyeltem, hogy a következő fordulásnál leesik-e az ülésről vagy sem.
Na szóval igy a nagy út után azt mondhatom, hogy sokkal de sokkal rosszabbra számitottam.

Az átállás is nagyon jól és viszonylag gyorsan ment, aminek szintén nagyon örültem. Azt hiszem az segitett, hogy annyira hosszú volt az út, hogy az utolsó repülés itt is és ott is nagyjából éjszakára esett. Ott lefekvési idő volt majdnem, itt pedig már reggeledett és az az öt óra alvás segitett Noah-nak, hogy frissen és üdén üdvözölje a nagymamit meg a papát :-)
Első nap aludt egyet napközben, aztán rendes időben 8 körül ment aludni. Az első két éjszaka 10 körül felébredt és fent voltunk 3-4 órát, aztán aludtunk tovább. Azóta pedig minden a régi, délelőtt alszik egyet, aztán este ugyanúgy megy aludni mint otthon. Majd meglátjuk otthon milyen gyorsan megy majd a visszaállás.

Amúgy pedig most nem megyek bele a részletekre, hogy milyen hatással van rám az itthonlét :-), de annyit azért mondok, hogy Noah-t mintha kicserélték volna, ugyanis mióta megérkeztünk hihetetlenül jó gyerek -persze mindig az volt - és annyira jókedvű és vidám, hogy nem is tudom mit gondoljak. Azt hiszem jó hatással van rá ez a kis környezetváltozás...

2007-12-11T20:42:00.000-07:00

Csak annyit mondanék igy gyorsan alvás előtt, hogy ma többször ki- és bekerültek dolgok a bőröndjeimbe...és a végére még négy is kevésnek bizonyult...de ez mindig igy van...az ember addig pakol ameddig a takarója ér...vagy valami ilyesmi :-), mert ha tudná az ember, hogy csak három bőröndje lehet mondjuk, akkor az lenne dugig, de ha négy akkor az van dugig. Ez a dugig szó igy leirva elég vicces, nem hiszem, hogy valaha is papirra - internetre - vetettem volna.
A másik dolog az , hogy annyira de annyira fáj a torkom, hogy azt hiszem kifog pottyanni a nyakamból...:-)
Azokról a részletekről már nem is irok, hogy G mennyire próbált meggyőzni, hogy ne vigyem magammal a laptopomat, meg arról sem, hogy szerinte a kabátom legyen rajtam és ne a bőröndben, de én meg próbáltam meggyőzni, hogy az egy túl nagy valami cipelni, és nekem rétegek kellenek a hideg repcsin nem egy nagykabát, megaztán az is, hogy most akkor vigyek-e a repülőre váltás ruhát hogyha az én édes drága kisfiam véletlenül mondjuk lehányna vagy ilyesmik. Meg azt ne is mondjam, hogy hányszor tettem ma a bőröndöket a mérlegre...dehát mondom, nem megyek bele a részletekbe :-)

2007-12-10T20:36:00.001-07:00

Gondolom mondanom sem kell, hogy már mekkora utazási lázban égek. Viszont a kellemes izgalmat gyakran egy kis aggódás váltja fel, főleg azok után, hogy tegnap éjszaka Noah vagy háromszor hányt, úgyhogy volt kiságyas és nagyágyas huzatcsere, ugyanis egy idő után áthoztam hozzánk, szegénykém úgy sajnáltam. Viszont ma napközben nem hányt többet, reggelire evett jó sok cheerios-t, csak úgy magában, ebédre főtt krumplit adtam neki, délután meg annyi kekszet -sima keksz, mindenféle iz nélkül, olyan mint a háztartási keksz otthon -evett, hogy vacsira már semmi nem ment le. Vizet is elég sokat ivott, úgyhogy minden oké volt, bár napközben aludhatott volna egy kicsit többet. Van egy olyan érzésem, hogy éjszaka is ébredés lesz, bár remélem nem hányós ébredés, hanem csak olyan "anya, vigyél át magatokhoz, légyszi,légyszi" ébredés. Most emiatt sem pánikolok, mert otthon anyuéknál úgyis egy szobában fogunk aludni, amit egyébként meg nagyon szeretek, mert olyan jó hallani a szuszogását amikor felébredek, ha meg ő ébred, akkor az én szuszogásomat hallja.
Nem tudom, hogy a nemalvás eredményeképpen vagy miért, de egész nap nagyon fájt a fejem. Általában azt mondhatom, hogy nem vagyok egy fejfájós emberke, de ma úgy igazán fájt. Még az is fájt, ahogy ezt-azt csináltam, jobb volt inkább vizszintben.
Közben már végre elkezdtem bepakolni, bár tegnapra terveztem, hogy elkezdem, de valahogy nem jött össze. Kettő bőröndöt nagyon gyorsan megtömtem mindenféle földi jóval, aztán hirtelen megijedtem, mert ebben a kettőben egyetlen egy olyan dolog nem került ami a mi cuccunk. Igy az eredetileg tervezett három bőröndös odamenet helyett valószinüleg négy lesz belőle. Meg plussz azt is próbálom kitalálni, hogy mi mindent kell a kistáskáimba pakolni amit felviszünk a repülőre. Már annyit google-ltam, és olvasgattam mások jó tanácsait gyerekkel való utazásra, hogy mostmár -remélhetőleg- minden simán fog menni :-)) Viszünk sok mesekönyvet, mert azokat imádja -a kedvenc kedvenceket már pár napja kivontam a forgalomból, hogy jó nagy meglepetés legyen-, aztán meglepetés vonatkát amit imád, de még nincs neki, illetve van, de ő még nem tudja, na meg még sorolhatnám, de már a gondolattól is leszakadt a vállam a cipeléstől...mostmár aztán tényleg csak az ima maradt, mert földi dolgokból felkészültem :-)

G holnap itthon marad és igy eltudok menni még az utolsó pár helyre, Noah nélkül , igy gyorsabban megjárom. Aztán azt is tervezem, hogy holnap már teljesen bepakolunk mindent, szerdán pedig G szülinapja van, igy délelőtt bemegy dolgozni, mert mindig csinálnak egy kis szülinapi fánk-party-t, aztán meg szerdán van nekik egy karácsonyi IT ebéd, amire én is mentem volna, ha nem másnap utaznánk...de igy inkább maradunk és készülődünk, aztán ebéd után jön haza és jól felszeljük a szülinapi tortát és átadjuk az ajándékokat :-))

2007-12-08T07:13:00.000-07:00

A következő taktikát eszeltem ki, mikor ma reggel 5 órakor felébredtem és egy nagy köhögést rendeztem -vagyis azért ébredtem fel, mert köhögtem- : Mivel még öt napunk van hátra az indulásig, azt gondoltam, hogy mi lenne ha mostantól minden reggel jóóó korán kelnék és jóóóó korán feküdnék le. Ez a taktika igazából azt lenne hivatott szolgálni, hogy amikor csütörtök reggel fel kell kelnem 4-kor, hogy elkészüljünk és kiérjünk a reptérre, akkor talán nem lennék ANNYIRA fáradt napközben mint amúgy... bár nem tudom mi fog történni azon a ponton amikor itteni idő szerint mennék aludni, akkor még csak kb. két órája lennénk a New York-ból Budapestre suhanó repülőn.
Még azt sem tudom, hogy Noah hogy fog reagálni egy fél 5-ös kelésre, de korábbi tapasztalataim azt igazolják, hogy elég jól szokta viselni mikor felébresztem. Ez persze nem történik olyan nagyon sűrűn, de már volt rá példa. Viszont azt tudom, hogy mindig hagyni kell neki egy kis időt amig észhez tér :-)

Közben azt is sikerült eldönteni, hogy nem visszük magunkkal a gyerekülést az autóba, mert meggyőzött a G, hogy éppen elég lesz tologatni a bőröndöket, és az ülés egy nem éppen egy kis méretű valami. A pesti gyüliből egy anyukától kapunk kölcsön egyet, amit szinte el sem hiszek, hogy ilyen simán ment...márcsak arra kell majd kitalálni valamit, mikor visszafelé tesóméknál leszünk egy pár napot Jersey-ben...majd megkérem, hogy kérdezősködjön körbe a barátaiknál, hátha ott is van egy elfekvőben...ezt ő még nem tudja, de hogyha olvassa a blogot, majd most megtudja :-))

Ma pedig az a nagy megtiszteltetés ér, hogy 11 órakor jön értem Angie és megyünk csavarogni együtt, egyedül, gyerkőcök nélkül. Ez lesz az én szülinapi kiruccanásom. Elmegyünk ebédelni a belvárosba és aztán megtámadjuk a plázát és ott leszünk egy ideig. Szuper, már nagyon várom!!!

2007-12-05T10:48:00.003-07:00

Ezt csak úgy fel akartam ide tenni, múlt héten Kica baby shower-jén voltam és ott volt Jessica is:
Kica-nak kicsit több mint 6 hónapos terhesen indultak meg a fájásai...igy kórházba került és még néhány hétig sikerült bent tartani a babát de még igy is kb. 2 hónappal korábban született meg. Mostmár mindannyian jobban vannak, baba még kórházban, szépen gyarapodik, azért imádkoznak, hogy karácsonyra hazamehessen.

Amúgy meg az idei szülinapomat ágyban párnák között töltöttem. Azt terveztük, hogy Angie fog vigyázni Noah-ra este és mi meg szépen elmegyünk vacsorázni. Természetesen ez nem jött össze, de G itthon maradt és egész nap ő gondoskodott Noah-ról én meg csak feküdtem és ki voltam szolgálva. Hoztak nekem ebédet, délután pedig legalább 3 órát egyedül voltam, úgyhogy egy filmet is megtudtam nézni. A betegséget leszámitva, szuperjó szülinapom volt, ugyanis mióta Noah megszületett még nem volt alkalmam ilyen ágybamaradósat játszani.
Mi pedig azért imádkozunk, hogy most már ebben a hátralévő egy hétben semelyikünk se betegedjen meg, sőt jövő hét csütörtökön is mindannyian makk egészségesek legyünk!!